Más kép,- másképp, de ez is balatoni...

jövünk, megyünk...


mosóteknő és (vagy) térdvédő...


felülnézetből (galériáról) a nappalink




Hétvégénket Zamárdiban töltöttük, egy kicsit másképp, mint az eddig megszokott balatoni napokat.
Az idén már több ízben is volt szerencsénk több kevesebb időt a Balaton déli partján tölteni, ám ez a mostani, nem "tipikusnak" nevezhető.
Mivel nem sikerült a "régi" jól-bevállt helyen szállást kapnunk, ezért gyors ügyintézésbe kezdtem és -aki keres talál alapon- megtaláltam a tökéletes szálláshelyet is.
Nem az a tipikus balatoni nyaralóház fíling, ahol még késő este is "bulihangulat" van, és egymás hegyén, hátán sorakoznak a gumimatracokra dobált karúszók, és úszógumik, a pár méterre levő pingpongasztaltól, de mégis a víztől kb 5 perc távolságra egy teljesen más világba csöppent az ember.
Ez a kis lovas üdülőfalu, a nádtetős-parasztházak hamisítatlan hangulatával, berendezésével, hűs szobáival, nyújtották számunkra a párnapos kikapcsolódás lehetőségét.
Ebben a környezetben még szép, hogy jó-párszor elénekeltük, a lányok egyik kedvenc nótáját, amit az alma gyerek együttes feldolgozásában ismertek, és szerettek meg,
- nád a házam teteje- kezdetű, örökzöld "slágerüket"...
Újdonsült biciklijeikkel a lányok, éles kontrasztot alkottak a régies utcákon, padok mellett megpihenve, de még a piacon, portékáit kínálgató árusok között is.

Ezen a hétvégén egyik végletből a másikba csöppentünk...
Míg egyik pillanatban a Balatonban pancsoltunk gumimatracunkon, a következőben már lóhátra pattanva rótták köreiket a lányok, majd ismételten a vízhez közeli étteremben asszisztálhattunk malacsütésben, (ami ismerősünk esti-születésnapjára készült) de ugyanilyen ellentétes volt az árnyas fák között lévő szomszédos kalandparkot kipróbálni, majd ismételten a hűsítő vízben megpihenni...
Svédasztalos reggelivel kezdtük napjainkat, de az elmaradhatatlan, sült-hal, lángos, palacsinta, fagyi se maradhattak le a repertoárról (na, meg a sült malac, aminek a füléért kisebb harcok folytak)(jó) pár órával később...


Reggeltől folyamatos mozgásban voltunk, szerencsésen kihasználva a napsütéses órák számát, alaposan kipancsoltuk magunkat, hogy feltöltődve folytassuk az idei nyár még hátralévő napjait.


Saját vízi-csúszdánk van! (csak sokat "fogyaszt")
:)

Luca (ő)szerénysége
Zsófikám a vízipók

A lovaglással töltött több mint egy óra alatt gyomrom ökölbe szorulva, és a fényképezőbe kapaszkodva némán töltöttem, miközben a lányok épségéért aggódtam...
-hamarosan a gerincvédő is előkerült!
:)
Soha nem fogom tudni megszokni (megszeretni) a lovaglást, de nem tudom teljesen kiiktatni az életükből sem...


Luca addig is kutyázott, de a szúnyogok se kímélték...A kalandparkért se kellett messzire mennünk, csak a szomszédba...
Az első percek mindannyiunknak a nevetésről szóltak, édesek voltak a lányok a nagy gombafejükkel, ahogy küzdötték át magukat, különböző nehézségű akadályokon a több kilós karabinerekkel...


egy kis "édes"szenvedésmajd pózolás...
koncentrálás
Falra másztak!
-lehet hogy miattunk (tőlünk)

a háttérbe, azért én is ott voltam, még-ha, csak ez a két kép készült is rólam!
:)