Cita néni

Gáborral már régebben beszéltünk arról hogy milyen jó lenne a lányokkal Budapest nevezetességeit megnézni,kisebb-nagyobb sétával megtűzdelve.
Kicsit később sötétedik és viszonylag jó idő is van leső esti programunknak a Citadellát választottuk.
Lányainkat előre felkészítettük, hogy egy nénit ábrázoló nagy szoborhoz megyünk este, ahonnan
látni fogjuk a szépen kivilágított hidakat is...
Izgatottan öltöztek fel és ültek be az autóba.
Az esti csúcsforgalomba lassan araszolva, türelmetlenül kérdezgették, mikor érünk már oda.
A többszöri -nemsokára- válasz után Zsófi másképp tette fel a kérdést:
- messze van még Cita néni?
Sokáig mosolyogtunk még mondásán, ami akkor az autóban ránk is fért,
és már az se izgatott hogy lassabban haladunk.
Nem csoda hogy örökmozgó lányaink alig szálltak ki az autóból, máris szaladgálni kezdtek, amitől természetesen fél percenként kaptam a szívemhez.
A hidak látványa se nyűgözte le őket, annál inkább az éttermek csalogató plakátjai, ami következtében egyből meg is éheztek.
Természetesen nem üres hassal indultunk otthonról városnéző túránkra, előtte vacsoráztunk, ám gasztroguru lányainknak ez nem elég... imádnak étteremben enni.
Sétánk rövidebbre sikeredett a tervezettnél, de ennyi elég is volt a gyerekekkel egyenlőre.
Helyette viszont volt vita és veszekedés a lányok között, mert mind a ketten mást szerettek volna enni.
Mivel már régen nem voltunk Burger -king-be ezért a nem rég nyitott mellett döntöttünk.
A várost egyre több fehér ruhás ember lepte el, főleg ahogy a Sportaréna felé közeledtünk, hiszen ma rendezték meg a Sensation White partit.
Örömmel kiabálták a lányok amikor megláttak kisebb-nagyobb csoportokat fehér ruhában és bevallom nekem is lúdbőrözött a hátam a talpig fehér látványtól.
Zsófi és Luca összesen 3 csomag garnélát evett meg némi sült krumplival lefojtva, és az étterem összes koronáját megszerezve ette meg desszertjét, hogy mit- természetesen- fagyit.
A maradékból kutyáinknak is jutott...
Hát ennyit városnéző túránkról.