Ez az első napom a lányokkal amit mióta szünet van a lányokkal töltök.
Régen vártam már ezt a napot, amikor visszakapom az én " kisbabáimat" és megint együtt lehetünk.
Hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt ez az év is mióta óvodába járnak.
Mindenkinek alkalmazkodni kell ehhez a régi, de mégis új helyzethez.
Eddig is úgy éreztem hogy nem jut elég időm semmire, ezután mi lesz???
Hajnali kelés, főzés mire a lányok felkelnek már minden rendbe legyen és csak rájuk tudjak összpontosítani, de mikor mosok, vasalok vagy csinálom a kertet és még sorolhatnám...
Fáradt vagyok, pihenésre lenne szükségem...
Tudom jól, elméletileg most lehetett volna pihennem, de én más után vágyakozom...
alkotni szeretnék az kapcsol ki igazán.
Könyvekre gondolni se merek, hacsak nem mesekönyvről van szó.
Az olvasás lenne az igazi luxus jelenleg az életemben...
Utoljára valamire való könyvet a kórházban olvastam mikor a lányok születtek, pedig előtte egy napot se tudtam elképzelni olvasás nélkül...
Mások lettek az értékrendek...
Tehát fáradtan, elég döcögősen kezdtük el az első napunkat.
Kerülgettük előző napi csomagjainkat, mert még lelkileg nem készültem fel az előttem álló hetek megpróbáltatásaira.
Tervet kellett készítenem, hogyan éljük túl ezt a két hónapot.
Először a heti menüt kellett kitalálnom, ami nem kis feladat lássuk be.
Első napunkat, egy laza szilvás gombóccal kezdtük, ez tűnt a leggyorsabban kivitelezhetőnek az adott pillanatban.
Az ebéd utáni alvás idejét a lányoknak sikerült egészen fél kettőig kitolni,
nem akartak aludni... én annál szívesebben tettem volna, de akkor ki fog elpakolni helyettem.
Ez így nem fog működni!
Már az első napon csődöt mondok következetességből..., de ez most kivételes alkalom volt vigasztaltam magamat.
Estére a ház egy katasztrófa sújtotta területhez hasonlított,
az idegeim se voltak különb állapotba, mivel a rossz idő miatt nem tudtam "kifuttatni" a lányokat, akiknek nagy szükségük lenne a mozgásra.
Minden kezdet nehéz... milyen igaz is ez a mondás.
Fáradtan fekszem le aludni, de már most alig várom, hogy reggel legyen és magamhoz ölelhessem a két kis ördög fiókánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése