Hétvége van, egészen pontosan szombat.
Ezen a napon szoktunk piacra menni, ilyenkor intézzük nagyobb bevásárlásainkat, amit a lányok nagyon élveznek, kezükben elmaradhatatlan kis kosárkájukkal...
Jó nézni, amint mosolyt csalnak az emberek arcára, még azokéra is akik esetleg kicsit fáradtabbak, nyűgösebben kezdték a napot.
Türelmesen állnak sorba a hentespultok előtt, számítani lehet rájuk akkor is amikor tanácstalan vagyok gyümölcs választásban, szívesen mondogatják a zöldségek nevét és természetesen mindent alaposan meg is tapogatnak...
Piaci bevásárlás után, következő menetrend szerinti utunk a Lidl.
Itt is hihetetlen segítőkészek, ügyesen hordják, pakolják az árút a kocsiba,itt azért figyelni kell mert néha csak a pénztárnál derül ki, hogy miket is rejt a kosár tartalma...
Ezek a bevásárló utak az egész délelőttünket kitöltik.
Elpakolni, csomagolni már az én feladatom amibe Gábor is segíteni szokott, míg a lányok alszanak.
Most a fáradtság erősebb volt nála, ezért ő is a lányokkal tartott délutáni sziesztára.
Én addig csendben tettem a dolgomat, próbáltam kicsit utolérni magamat...
Tudtam, hogy ezen a hétvégén a főzésen kívül nem nagyon szeretnék csinálni semmit, csak együtt lenni kis családommal.
Annyira tökéletesre sikerült a hétvégénk, hogy vasárnap ebéd után két órát aludni is tudtam, amire évek óta nem kerítettem sort.
Kipihenten ébredtem fel!!!
Örömöm nem tarthatott sokáig, ismét jöttek a fogadalmak, hogy többet ilyet soha, semmikor....
hajnalban tudtam csak elaludni, ennyit a délutáni alvásról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése