Hortobágy

Megint szép időre ébredtünk, örömünk azonban nem tartott sokáig, mert mire sikerült összeszednünk magunkat, hogy lemenjünk reggelizni, addigra az idő is kellőképpen elromlott.
Nagyon nem csodálkoztunk rajta, hiszen az elmúlt szép napokért is hálásak lehetünk az égieknek, főleg azt hallva, hogy máshol milyen károkat okozott a vihar...míg, mi nyugodtan fürdőzhettünk.
Borús hideg idő van, nem búsulunk sokáig, mert legalább egy kicsit kirándulunk, szétnézünk a Hortobágyon.
Átöltözés után ( ami nem volt kis feladat meggyőzni a lányokat, hogy most inkább másik ruhát vegyenek fel mint ami reggelinél rajtuk volt, mert hideg van kint )
Döcögősebb kezdet után, végre úton voltunk a hortobágyi puszta felé.
Kicsit mérgelődtem mert az úton pedig végig sütött a nap...
Elég hamar oda is értünk a Hortobágyra, ahol a lányok a helyi árusoknál ki is néztek maguknak egy-egy plüss lovat.
Míg én a lányokkal küzdöttem,
Gábor egy óriási réz bográcsra alkudozott ( legyen mit tisztítanom )
Megbeszéltük, hogy pusztafogattal fojtatjuk utunkat amire a jegyet is sikerült megvennünk a déli induláshoz.
Addig még volt annyi időnk, hogy kényelmesen beleférjen egy kávé és üdítő is.
Mire a fogathoz értünk akkor közölték, hogy lehet hogy elmarad a kocsikázás, mert közeledik a vihar és nagyon úgy néz ki hogy hamarosan " leszakad" az ég.
Mindenesetre az összes lovat bevitték az istállóba, ahol alaposan mi is szemügyre vehettük, simogathattuk őket.
Ha már ennyire ráérünk akkor kényelmesen iszogattuk kávénkat, mikor közölték velünk hogy még is tudunk indulni, most rögtön, azonnal...
Ekkor kezdett el az eső esni, nagyon sajnáltam a lovakat, hogy ebben a vacak időben kell vinni az embereket és már nekem se volt nagy kedvem az egészhez...
Szerencsére az eső még 5 percig se esett, hihetetlen az időjárás...elment felettünk a vihar, pedig a helyiek meg voltak győződve, hogy ebből hatalmas vihar kerekedik.
Megint az égieknek kell hálát adnom, hogy ennyire kegyesek velünk.
Kocsisunk egy idősebb bácsi, aki hihetetlen jó hallással volt megáldva, bármiről beszéltünk hátul a kocsiba arra ő válaszolt a maga egyszerű stílusába.
Így megtudhattuk azt is, hogy jó az hogy most esett egy kis eső, különben púderosak lennénk.
Mi ezt nem értettük mire ő megint megismételte, hogy puszta púdernek a port nevezik amit a lovak felvernek...
Zsófi persze itt is hozta formáját és hangosan, hogy mindenki jól hallja megjegyezte hogy pukizik a ló, nem sokkal utána pedig
-anya nézd kakil a ló ( persze menet közben )
Ekkor kiselőadást tartottam neki a lovak "ürítéséről"
Jó hangulatba érkeztünk meg a csikósokhoz akik már vártak minket, rövidke bemutatójukkal.
A racka juhok és az ökrös szekér is nagyon tetszettek a mi állatbarát lányainknak.
Következtek azok a csikósok akik ostort pattogattak ezzel utánozva a puskák ropogásának hangját, majd leültették és lefektették a lovaikat.
Lehetőségünk volt arra is, hogy felüljünk a lovakra amit a lányok nem hagytak volna ki semmi pénzért, és én is kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbáljam mit szeretnek ezen olyan nagyon a gyerekeim.
Nem lesz a kedvenc sportom a lovaglás, bár semmi negatív élmény nem ért, nem sikerült megszeretnem, távolról szeretjük ezután is a lovakat.
Nem is értem hogy a lányoknak mi a jó benne...
Gábort kis kérlelés után sikerült rábeszélnem, hogy ő is kipróbálja milyen ló háton ülni,
erről készítettem is pár képet az utókor számára.
Következett a szürke marhák csordája, akik heréltek voltak és teljesen el lettek különítve a csajoktól.
Nem csoda, hogy ennél a helynél nem lehetett kiszállni a szekérből...
Majd jöttek a bivalyok, a mangalicák és a öszvérek.
Itt már nagyon elemükbe voltak a gyerekek,
szavunk nem lehetett olyan jól viselkedtek a majd 2 órás kocsikázáson.
Gyomrunk elérkezettnek látta az időt, hogy végre együnk valamit.
Mivel a gyerekeknek azt ígértük, hogy a kocsikázás után megkaphatják az áhított lovakat, megint cselhez kellett folyamodnunk, csak az kaphat lovat aki rendesen ebédel...
Ha már a Hortobágyon vagyunk, akkor természetes ,hogy megkóstoljuk a hortobágyi húsos palacsintát.
Ennél nagyobb csalódás nem is érhetett volna...nem rossz volt a palacsinta, hanem förtelmes...
Nem maradtunk éhen, de keserű szájízzel hagytuk el Hortobágy legjobb hírű éttermét.
Van még mit tanuln(i )unk vendéglátásból.
Hol van az a híres magyar konyha, mindent teljesen eltúloznak a szakácsok, vagy egyszerűen
kihagynak az ételekből.
Hol van a híres gulyás leves...
Hihetetlen, de erős paprikát keresni kell ha kér valaki, ( nem tartanak az étterembe )
van helyette viszont agyon sózott erős Pista.
Van házi húsleves, házi tésztával... vegetával és eperlevéllel...
Azon már nem is csodálkoztunk amikor Luca azt kérdezte tőlem:
- anya, te nem fogsz főzni?
- mosolyogva, de kicsit keserűen válaszoltam neki, hogy -most pár napig, nem-

Rengeteg, turizmus romboló vendéglátó egységet meglátogattunk utunk során, szerettünk volna ebédjeinket változatosan elkölteni, de a többsége csalódás volt számunkra.
A mosdók viszont az ételekkel ellentétben, tiszták voltak.

A lovak és egyéb szuvenírek vásárlása után siettünk vissza főhadi szállásunkra,
és mivel sütött a nap, irány a strand!
Vacsora után már nem volt kedvünk sétához ezért a bárban ütöttünk tanyát, ahova a lányok magukkal hozhatták új szerzeményeiket is, tehermentesítve minket a szórakoztatásukkal.
Fárasztó dolog a pihenés...