Anyák napja

Két héttel anyák napja előtt próbáltam faggatni a lányokat, hogy milyen éneket, verset tanultak az oviban.
- semmit- jött a már megszokott válasz.
Az öltözőben a csoporttársak anyukáit is kérdezgettem, de tőlük is az a választ kaptam, hogy a gyerekek bizony nem tanultak semmit még.
A máskor magában énekelgető versikéző Zsófi is csak a már jól ismerteket mondogatta...
Nem bírtam tovább magammal anyák napja előtt két nappal, minden cselt bevetettem, hogy kiszedjek belőlük valamit.
Luca mikor megelégelte faggatózásomat, akkor a maga higgadt modorában rám nézett és csak ennyit mondott:
- anya, mikor ott leszel, megtudod - lezárva ezzel további kérdéseimet

Eljött a nagy nap!
A lányoknak " csinos" ruhát készítettem be,
amit maguknak vihetett mind a két csajszi a saját kis táskájában.
A közös reggeli után következett az anyáknapi köszöntő.
Nagyon megható volt nézni Lucát és Zsófit amint szemükkel keresnek minden édesanyám szónál és rám mosolyogtak, ezzel a szemkontaktussal is megerősítve szeretetüket.
Készültem zsepivel bőven, mert tudtam, hogy a meghatódásom nem fogom könnyek nélkül kibírni.
Első anyák napi műsoruk volt a lányoknak is, és nekem is.
Nagyon szépen szerepeltek, olyan büszke voltam rájuk...
Hihetetlen érzés volt mikor a két kislány egyszerre repült felém virággal kezében, versengve hogy ki puszilhat meg először.
Annyira heves ölelésben volt részem, hogy ennek szegény Lucám virága látta kárát
( eltörött a szára )

Alapos munkát végeztek az óvó nénik és nem csak titoktartásból, mert gyönyörű, színvonalas műsorral készítették fel a gyerekeket.
Felejthetetlenné tették ezt a napot!

Köszönöm Zsófikám! Köszönöm Lucám!