Strandmaraton

Előző napunkból okulva, kissé óvatosabban álltunk a kérdéshez, miszerint érdemes lenne megnézni a helyi strandot.
Jó, de csak nézzünk először,"térképezzük" fel a terepet...

Míg autónkkal a püspökladányi gyógyfürdő felé tartottunk, rengeteg autó jött velünk szemben, dugig megpakolva strandfelszerelésekkel akik, nem a helyi, hanem a szoboszlói tömeget választották...
Megérkezve a parkolóban talán ha összesen 5 autó árválkodott, ami nem sok jóval kecsegtetett.

Sokan, szerintem már nem is vették volna a fáradságot, hogy belülről is szemrevételezzék a medencéket, mi mégis megtettük.
Bemehettünk szétnézni, de már az első 50 méter után tudtuk, hogy ez az a hely, ahol maradni fogunk.
Gyönyörű, igényes környezetben, hatalmas játszótér, gyerekmedencék látványa tárult elénk, és ami a legfontosabb, talán ha harmincan voltunk és nem egymás hegyén-hátán...
Mikor a belépőjegyek megvételére került sor akkor ért a második kellemes meglepetés, mert árban, pontosan feleannyiért tudtunk bemenni, mint egy nappal korábban a felkapott fürdőhelyre...


A lányok jóformán nem is várták meg míg csomagjainkat lepakoljuk, azonnal használatba vették a játszóteret.
Pontosan úgy viselkedtek, mint akik életükbe először járnak játszótéren...
Egyik mászókától futottak a másikig, hogy utána egy kicsit csúszdázzanak , majd következett a mérleghinta és kezdődhetett minden előröl...
Jó félóra elteltével csobbantak csak bele a kellemesen meleg medencékbe, amiből aztán szokásukhoz híven, nem is lehetett kirángatni őket, de nagyon nem is akartuk, mert ez a nap most erről szólt...
Végre nyugodtan tudtunk beszélgetni,tervez(get)ni, nem szakítottak félbe az örökké csacsogó lányok, akik néha kiintegettek nekünk a vízből, megbizonyosodva arról, hogy még mindig eredeti helyünkön ülünk, fekszünk, (fetrengünk kínunkba a semmittevéstől)
Ilyen magasröptű beszélgetések alatt taglaltuk az emberi butaságot,sznobizmust, nem tudtuk megérteni, hogy miért csak ennek a 200 embernek (estére már kb ennyien voltak) jó ez a strand, ahol kényelmesen lehet a napot tölteni...
Nekünk tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy hol, melyik strand, melyik medencéjének szélénél lógatjuk a lábunkat, a lényeg az, hogy a gyerekek élvezzék...
A játszótéren fellelhető társasjátékok nem csak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is jó szórakozást biztosítanak a vízmentes időszakokra...
(nálunk tétje is volt a játéknak, a győztes(ek) az 50ft-os érmével működő gépből "tekerhetett" magának ajándékot, ez kellően ösztönözte a lányokat a játék befejezésére)
Majdnem egész napunkat a strandon töltöttük, csak ebédelni tértünk vissza a Hotel éttermébe, ahová a szakács szaktudása csalogatott vissza...
Bár eleinte (számunkra) elég lassan telt a nap, a délutánunk úgy elszaladt, hogy két síró lánnyal a hátunk-mögött hagytuk el a strand épületét, ahol ők még szívesen maradtak volna...


Némi vigaszt jelentett számukra, hogy ha nem is itt, de holnap is strandolni fogunk.


Reggel korán ébredtünk, bár nem hajtott a tatár bennünket, mégsem szerettem volna elfecsérelni feleslegesen azt a "drága" időnket, és a korán elfogyasztott reggeli, majd gyors csomagolás után, már az autóban ültünk útban Miskolc felé.
Miskolcon a Tapolcai barlangfürdőt terveztük, nem csak megnézni, hanem kipróbálni, mert bizony utoljára ott is több mint húsz éve jártam, azóta pedig nagy átalakuláson ment előnyére, keresztül.
Néha- már strand ellenőröknek, tesztelőknek képzeltük magunkat, akik járják a városokat és értékelik a víz minőségét, strand és mellékhelyiségek tisztaságát, büfék kínálatát, kiszolgálását, árait...
Volt viszonyítási alapunk bőven ezalatt a pár nap alatt.

A jegypénztárakban sokan álltak, de 5 percen belül már karóráinkat (belépőinket) kezünkbe tartva céloztuk meg az öltözőket.
Minden olajozottan, gyorsan haladt, hála minden jól ki-lett találva a strandon.

Természetesen itt is először a gyerekmedencéket "térképeztük" fel, azaz a beépített embereink a lányaink.
Elsőként a legszembeötlőbb félgömb medencéhez mentek, hogy ők is megpróbálják feltornázni magukat kötélen keresztül, hogy utána egy másodperc alatt a vízbe landoljanak...
Ez némi fizikumot is megkövetelt és bizony a gyengébbeknek esélyük se volt feljutni a csúcsra, a gömbtetőre.
Eleinte Zsófikám is nehezen vette az akadályokat, amit nem csak a kötélen való feljutás, de a csúszós felület se könnyített meg számukra...
Lucámat kissé féltettem eleinte a sikertelen próbálkozásai miatt, de mikor ráérzett a "titokra" megállíthatatlannak tűnt, egészen addig amíg a kezén meg nem jelentek aprócska hólyagok, amit a szorosan tartott kötél okozott puha kis bőrén.
Sebaj,fájdalmát enyhítette a következő medence, ahol nyugodtan csúszdázhattak, "úszhattak".
Mivel jegyünk csak 3 órára szólt nem szerettem volna kihagyni a barlangfürdőt, elvégre ezért jöttünk. (mi felnőtt egyedek)
Őrületesen jól van felújítva, minden létező lyukba bementünk legalább négyszer, nagyon élveztük.
Ebédünket a strand gyorséttermébe fogyasztottuk, Gábor gombapaprikása nem, de a többi -paprikás-krumpli (sok-sok) virslivel és marhapöri tarhonyával finom volt.
Gyorsan eltelt ez a három óra, amit tartalmasan sikerült is kihasználtunk, de abban biztosak vagyunk, hogy ide még visszatérünk máskor is.



Ennyi volt a mi strandmaratonunk, ahol püspökladányi strand lett az első a
Miskolc-tapolcai barlangfürdővel karöltve, míg utolsónak a Hajdúszoboszlóit neveznénk meg.


Külön köszönet barátnőmnek, Enikőnek, aki nélkül ez a mostani hétvégénk nem jöhetett volna létre, ha nem vállalja be házi-kedvencünk ideiglenes megőrzését, Tódort.
:)