Hétfő reggeli szokásos készülődésünk után ( szégyenkezve bevallom) gyerekeimet már jobban szerettem volna házon kívül tudni, és elkezdeni a festést.
Nem..., most " csak" a falra rajzolt képet szeretném kifesteni, kiszínezni, amihez így, hogy egyre jobban közeleg az idő, gőzöm sincs hogyan kezdek hozzá...
Legalább jó fél órás előkészületet vett igénybe mire a szükséges " kellékeket" behordtam a gyerekszobába, alaposan átgondolva a festés minden nehézségét ( buktatóját)
-különböző ecsetek
-vizes edénykék, vödrök, tálkák (amibe a színeket keverni tudom)
-létra
-papírtörlő, törlő "rongyok"
-festékek
-ceruza
-telefonok, mobil és vezeték nélküli is ( mert tuti hogy mindig akkor csörög amikor a létra tetején állok, vagy lemegyek a mosókonyhába)
most is így történt:
- alig kecmeregtem fel a létra tetejére remegő lábakkal ( tériszonyom van )
- alig mártottam be a festékbe az ecsetet és az első suta mozdulatokkal próbáltam színt adni a képnek
Gáborom érdeklődve hívott fel telefonon, hogy megtudakolja hogy haladok a festéssel....
-miután közöltem vele, hogy még csak most kezdtem el és jó lenne ha majd inkább én hívnám őt telefonon, minthogy félóránként a fal állapota felől érdeklődne.
( azért jól esett, hogy legalább annyira izgul ő is a kép miatt, mint én)
Nem kellett sokáig várnom arra, hogy ráérezzek a festék használatára...
-idővel, már a színek keverése se okozott problémát...
-majdnem egy nap ( pár óra alatt sikerült befejeznem a képet)
-azért másnap még volt rajta egy kis igazítani való, de a végeredmény szemet-gyönyörködtető lett.
Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de nagyon büszke lettem a "művemre"
Családom apraja és nagyja se tudott betelni a látvánnyal aminek az lett az eredménye, hogy újabb képeket követeltek tőlem a "még" üres falrészekre...
Kívánságuk, számomra "parancs".
Hamarosan arról is beszámolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése