Ma délutánra én is megint háromgyerekes anyuka lehettem, plusz egy fiúcskával növelve családunk létszámát.
Mivel a gyerekek szívesen vannak együtt, nem bánom én se azokat a napokat, amikor besegíthetek a "majdnem szomszédainknak" Edináéknak.
Bálintot egyébként is régóta szívükbe zárták a lányok ( ráadásul egy csoportba is járnak),
hol egyiknek-hol másiknak az aktuális szerelme ( most azt hiszem Luca a soros )
Ezeken a napokon ( is) kötelező mindenkinek betartani az általam diktált szabályokat, hiszen három egyforma korú gyerekkel nem egyszerű mutatvány ép elménk megőrzése!
Első számú szabály :
-nem játszhatnak olyan játékot amiből "csak" kettő van ( veszekedések elkerülése végett)
Mivel az időjárás lehetővé tette, örültem neki mikor úgy döntött az aprónép, hogy inkább kint az utcán krétáznának. ( legalább nem a házat pakolják szét)
Ez pont megfelelt az elvárásomnak, mindenki kezébe fogott egy-egy kis vödörnyi krétát és már futottak is a tett színhelyére.
A gyerekek hangjától zengett az utca ezt hallotta meg a Szonja is (pont a sarkon lakó kisbarátnő )
és csatlakoztak hozzánk.
Kis idő elteltével beálltak a sorba közvetlen szomszédaink is Haniék.
Jó volt nézni a rengeteg szaladgáló, rajzolgató kicsit és nagyot amint kisebb falkát alkotva együtt játszanak.
Eszembe juttatta azokat a "régi szép időket" amikor még ezek a közös játékok mindennaposak voltak.
Azóta már elkezdődött az óvoda és az ősz beköszöntével ezek a találkozások is ritkábbak lesznek
( pedig csak pár ház választ el egymástól minket, "Őket")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése