2009. szeptember 5., szombat
dínom-dánom
Két napja folyamatos vendégvárásban vagyunk és ha azt az egy ráadás napot is beszámolom amit apuka barátai nálunk töltöttek akkor megvan a három.
A fiúk "tiszteletére" amolyan pasis kaját főztem ( amit mi lányok is szívesen fogyasztunk )
Bakonyi betyár levest egy kisebb kondérral és borjú pörköltet készítettem nekik ( nekünk )
Csütörtökön Luca keresztszülei jöttek hozzánk vendégségbe a kicsi Lénával.
Zsófi és Luca megint bebizonyították hogy "igazi"nagylányok, viselkedésükre nagyon büszke voltam.
Babusgatták, pesztrálták a kis Lénát így mi felnőttek is tudtunk egymással pár értelmes mondatot váltani anélkül, hogy állandóan csak a lányokat lestük volna.
Később jó volt nézni ahogy Léna is igazi ínyencként fogyasztja a számára pépesített változatban kínált levest vacsorára.
A kerti hancúr se maradhatott el a gyerekek számára.
Az esti lepkézés már "csak hab a tortán"
Berepült egy lepke ( ő is vendégségbe) amit ügyesen megfogtak a lányok, féltve, vigyázva nehogy megsérüljön a szárnya.
Mivel bogarak nem laknak a házunkba, annak rendje-módja szerint kiköltöztettük lepkénket a teraszra, hogy a kisebb sokkhatás kiheverése után " estére hazamehessen anyukájához".
Vendégvárásunk harmadik, egyben befejező napja pénteken az óvodai csoporttársuk Grétiékkel zárult (egyenlőre)
Már az oviból izgatottan jöttek haza, nem is tudtam benntartani a házban lányaimat
( gondolták hamarabb megérkeznek a vendégek, ha kint az udvaron várják őket)
- várakozás közben a szokásos "kutyanyúzással" múlatták az időt.
Nagy volt az öröm mikor vendégeink megérkeztek.
A lányok azonnal önfeledt játékba kezdtek majd a később szemerkélő eső se riasztotta őket vissza attól, hogy a teraszról bejöjjenek a házba.
Mikor mindhárom csajszi kezébe adtam egy-egy habfújót az maga volt számukra a mennyország, még jó, hogy fel vagyok készülve ( majdnem mindig) hogy több gyereknek is jusson ezekből az apró örömökből.
Jól éreztük magunkat és a másnapi programot már együtt beszéltük meg, időjárástól függően.
- izgalmas, eseménydús
(számomra fárasztó) pár nap volt, de a lányok arcát elnézve ...megérte!
Este Luca lefekvés előtt megkérdezte tőlem:
- anya, mikor jön hozzánk megint sok vendég...
- hamarosan kicsim, hamarosan ...
- akkor jó, mert a sokat úgy szeretem...
- mit mondhattam erre....
- én is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése