A föld napja

-de leginkább hete, ami az óvódában kezdődött el múlt héten.
Ilyenkor kreatív foglalkozások zajlanak az újrahasznosítás jegyében, rengeteg szabadtéri programmal, ugrálóvárral, arcfestéssel, növények ültetésével, amihez mi szülők is csatlakozhattunk volna, ha az eső el nem mossa...

Ennyi kellemetlenségtől eltekintve, mondhatni, hogy remek hetet tudhatunk magunk mögött.
Szombaton az évente egyszer megrendezett városi lomtalanításra pakoltunk ki, így fájó szívvel, de vissza kellett utasítanunk lányaink kérését, a biciklitúrával kapcsolatba.
Tartottuk magunkat az adott szavunkhoz, csak egy nap haladékot kértünk...
Másnap némi késéssel (Forma -1) indultunk a csekély, mintegy 10 kilométeres túránknak.
Eredetileg kissé rövidebbre terveztük az utunkat, de némi kíváncsiság és kalandvágy miatt egy rossz útra fordultunk rá a csömöri tónál ami miatt alaposan elfáradva, meggyötörve értünk haza.

"életmentő" csokoládé /kalória/



Érdekes, mert a lányok fáradsága, csak az ebéd elfogyasztásáig tartott, utána megújult erővel, és öltözékkel, készen-álltak következő, /pedig milyen jó is lett volna egy kicsit sziesztázni/
föld napja alkalmából megrendezett, Pál-völgyi kőfejtőben lévő gyerekprogramra.
Bevallom, nekem ez a rész Budapestből eddig, egészen kimaradt
/vidéki születésű lévén/ a barlangjával együtt, és mivel most direkt nem vittem melegebb ruhákat, az is biztos, hogy ide hamarosan visszatérünk.
A kőfejtő területén rengeteg kézműves foglalkozással várták a gyerekeket, ahol a használt ruhákból varrhattak, alkothattak, kitűzőket készíthettek, de voltak ügyességi játékok.
Szörp és méz vásár, kóstolással egybekötve, de természetesen a frissen sütött kürtöskalács se maradhatott ki...
A fantasztikus programok, legnagyobb döbbenetemre, csak kisebb tömeget mozgattak meg, így mindenkinek jutott ülőhely Levente Péter és /felesége/ Döbrentey Ildikó előadásában meghallgatni /nézni/ az "Égből pottyant barlangmese" előadását.
Bemelegítésként a szülőkkel elevenítették fel Móka Miki, Zsebtévé zárósorait.
Ennél a résznél nekem a hideg futkosott a hátamon.
Nem,-nem attól, hogy milyen szörnyű előadók voltunk mi szülők, hanem az emlékektől,
- mert bár nagyon vegyes korosztályt képviseltünk,- de a szöveget /még mindig/ kívülről fújtuk!

Emlékeztek még?
– „Véget ért a móka mára, Zárul Miki mókatára.
De ha tetszett, nemsokára visszavárhatsz, Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára,
s valahány név a naptárba.
Eljövök még hozzátok, Viszontlátásra pajtások!”

Levente Péter korát meghazudtolva /68 éves/ fiatalos, energikus stílusát élmény volt néznünk, míg felesége csilingelő hangján, tanulságos mesét hallgathattunk, ráadásul mindezt ingyen, díjmentesen.
Gyönyörű napsütéses, kellemesen meleg délután volt, és bár sapka viselése nem volt indokolt, a lányokat mégsem lehetett /akartam/ lebeszélni róla, mert ez most a kedvenc darab, amit állandóan hordanak és névrokonomnak, Monának köszönhetnek.


Végezetül pár kép, amin olyan egyformák /és nem csak a mozdulataik/
Ezekre talán egy külön bejegyzés kellene...
:)