Nyúlon innen, nyúlon túl

Az utóbbi napokban egyre gyakrabban veszem észre, hogy számomra eddig ismeretlen, mosolygós (többnyire kisgyerekes) emberek is elidőznek a kerítésünknél, hasonlóan, mint egy turisztikai látványosságnál.
Míg kutyáink voltak, addig ez teljesen megszokott, normális jelenség volt, mert az Öreg kutya (Afgán agár) szívesen vett egy- egy bónusz simogatást, míg társa Tódor a nagy csavargó keverék, egész nap úton volt, hol egy babakocsit tologató anyukával, vagy kutyát sétáltató gazdival, de a közértbe, cukrászdába igyekvőköz is szívesen csatlakozott, csak úgy a saját szórakoztatására.
Nem véletlen, hogy a (kis) méretéhez, testi adottságaihoz képest a fél kerület ismerte.
Most, hogy ők már nincsenek, némiképp a macskák pótolják eme hiányosságainkat, és bár nagyon helyesek tudnak lenni a cirmosok, most nekik "csak" mellékszerep jutott.

Hét elején, mikor a lányok még betegség miatt itthon időztek és szépen, lassan kezdtek egymás agyára menni, gondoltam lefoglalom őket, készítünk valamilyen húsvéti dekorációt,
- tulajdonképpen nekem mindegy volt, hogy mit- csak végre csend legyen!
Mivel a nap folyamán többször is előkerült a fakanál, na nem fegyelmezési célzattal, hanem a játék hevében, amiket méretüknél fogva egy padlóvázában tartok, így abból készítettük el a hőn áhított nyuszit.
Teljesen másképp alakultak a dolgok, mint ahogy eredetileg terveztem, de ezt egy cseppet-sem bántam, hogy a két lány elképzelése szerint alakítjuk, dolgozunk...
Én szerettem volna egy színesebb, festett példányt látni, míg ők a natúr szín mellett döntöttek, rajzolt (és nem ragasztott) testrészekkel.
Jó, hogy a munka alapját én rajzoltam meg, de nagyon ügyesen rajzolták át, satírozták be alkoholos-filccel a fakanalat, aminek két oldala lévén, veszekedés se volt a háznál...
A füleket végül zseníliadrótból sodorták össze, majd a munkafolyamat ismételten az én munkámmal, ragasztással, illetve a szalagok megkötésével fejeződött be.


Mielőtt a lányok felöltöztek, az összes virágból kihúzgálták a tojásdekorációkat, és egy-csokorba összefogva vonultak ki vele az udvarra.
Hamar megtalálták a nyúl helyét, nekem már csak a földbe kellett beleszúrnom, és tulajdonképp már dőlhettem is volna hátra, mert az én szerepem itt befejeződött...
Ha azt mondom(írom), hogy a tojások beszúrása a fűbe, több időt vett igénybe, mint a nyuszi elkészítése?
Hihetetlen volt nézni a különböző színvariálásokat, sormintákat, ami alapján rakosgatták balról-jobbra, jobbról-balra lányaim a kis tojásokat.
Nos, ez a kis kerti dekoráció vonzza a tekinteteket, kíváncsiskodókat kapunk elé, de az sem utolsó látvány amikor a kis vörösök (macskák) fekszenek, hancúroznak a tojások között...


Kisebb, használatból kivont fakanálból is elkészíthető cserépbe, virágmellé, de még vázába rakva is remekül mutat, mind a két oldalát dekorálva.

Jelenleg a tojások elrendezése így néz ki, de már nem sokáig, mert az alkotói szabadságot megakadályozni még én sem tudom, tehát hagyom...