Nem ám olyan egyszerű, hétköznapi rendrakásra gondoltam, hanem az olyan hasztalan pakolászásokra, mint a ficni-fecni rajzok szortírozása,
Igen! Tudom, gonosz vagyok mert, bár még tart a suli, én galád módon elpakolom a tankönyveket.
Mondjuk szerintem ez lenne a legkevesebb...
A rajzok összeválogatása, már nehezebb dió.
Gyakorlatilag, mióta először fogtak ceruzát a kezükbe lányaim, azóta gyűjtöm a rajzokat. Természetesen nem mindet tettem el, de így is akad szép-számmal belőlük...
Ezek a rajzocskák egy
A hibát azt hiszem ott követtem el, hogy miután bekerültek rajzaik a borítékokba, nem ragasztottam azonnal le, vagy vittem fel a padlásra... mert időnként bizony előkerülnek. Gondolom nem Gáborom perverzitása, esténként a több éves rajzok feltúrása, és gondolhatjátok, hogy az enyém sem...
Ma, véget vetettem az egész káosznak, és a lakótérből likvidáltam, felvittem a padlásra.
Végre, nincs egy darab félig megkezdett rajz, vagy szétvagdosott papír...
-csak a kandallóban.
:))
VálaszTörlésAz élet úgy hozta, hogy a gyermekeim kicsikorából nem sok "papírmunka" maradt meg. Sajnálom és egy cseppet irigyeltelek ezért a munkáért :-))))
VálaszTörlésEmlékszem, lehettem olyan 10 év körüli, mikor egyszer karácsony környékén, az ajándékok után kutatva, megtaláltam az ovis rajzaimat. Nagyon örültem neki...
Törlés-aztán valahogy eltűntek, mert szüleim halála után már nem találtam.
:(
Én az unokáim rajzait őrizgetem egy dobozban, a lányaim után is maradtak kézimunkák, szép emlékek ezek.
VálaszTörlésIgen, szépek lesznek! Többek között, ezért is választottam most ezt a megoldást, hogy véletlenül se legyen a szemük előtt...
Törlés;)
Boldizsár (Forma-1 és foci őrületei kapcsán) állandó jelleggel 2x3 cm-es fecniket gyárt a pilótái/focistái nevének rövidítésével és rajz/mez számaival. Nem látom át a rendszert, hogy miért kell minden nap újra írni az adatokat és szétteríteni az infókat a szőnyegen, majd összegyűjteni és kincsként őrizni meg. A lakás minden pontján listák és fecnik, elvesztettem az irányítást, képzelheted..csak a teljes eltiltás lesz a megoldás :-))
VálaszTörlésKriszta!
VálaszTörlésHűűű, hogy ez milyen ismerős!
Leginkább azon mosolyogtam most magamban(bocs de legalább már tudom, hogy nem vagyunk egyedül) hogy nálatok is hatalmas kincsnek számítanak ezek a pár centis nyesedékek...
;)
Patriknál is oly annyira kincsnek számítanak a párcentis papír fecnik, hogy celluxal a falra ragasztja őket :(Azt még elviselem, hogy a szépen rajzolt vagy festett a4 es papírokat felteszi, mert büszke a munkájára, na de a papír fecniket nehezen tűröm meg a falon, legkésőbb két nap múlva likvidálom őket mikor nem látja :)Kicsit gonosz vagyok, de ha így haladunk akkor se festeni se tapétázni nem kellesz mert van ami takar :))
VálaszTörlés