Szusszanásnyi idő

Tudom, még bőven van  hátra előre a mai napból.. Ma, mégis úgy éreztem többször, hogy kezd kicsúszni lában alól a talaj. Nem feltétlenül a fáradtság miatt, hanem a rám váró feladat-hegyeknek köszönhetően.
Alapvetően, már reggel fáradtan ébredtem, mert egész  éjszaka voodooztam magamban a sikeres virágvásárlást, (csekély 84 szál) amit értelem szerűen,  nem lehetett volna napokkal előrébb megtenni. Csak úgy, mint a sütemények megsütését.
Persze, tudom jól, választhattam volna,valami egyszerűbb, napokban mérve, hamarabb elkészíthető süteményeket. Most viszont két olyan folyamatosan tesztelt süteménnyel készülök, ami garantáltan a gyerekek kedvence. Vagy a felnőtteké. Megkóstolni és megsütni, viszont kötelező...
Mindezt holnapra. Mert, holnap bizony nem csak lányaim számára, hanem az összes kisiskolásnak megkezdődik a várva-várt nyári szünet.

Azt, hogy mit is vettem szeptemberben a nyakamba, csak most szembesültem. Nem könnyű a szülők élete! Pláne akkor ha SZMK-sok, ráadásul 2 osztálynak...
Az egyébként monoton, vagy akár nevezhetjük szürke hétköznapoknak is, az elmúlt egy hetemre cseppet sem jellemzőek.
Ezekből nem is a valós munka szívott le, hanem az ajándékok kitalálása, és megvalósítása  kedvenc tanáraink számára.  Most már, hogy végre szerencsére túl vagyunk mindenen, legalább ezzel kapcsolatban fellélegezhetek.
Ajándékok becsomagolva, gyerekek pedig lelkesen várják a holnapi, utolsó napot. Jut eszembe még vasalnom is kell...
Most még nem, de pár óra múlva este, vagy éjszaka azt is megmutatom mi lesz a tantónénikésbácsi meglepi ajándékuk.

Közben pedig folyamatosan csörög a telefonom. Szerintem egy hét alatt nincs ennyi hívásom, mint mostanáig,  csak ma volt...

Izgulok a holnapi nap sikerességén!

Ez onnan is látszik, hogy kötényben indultam lányaimért a suliba. Még jó hogy az autóban észrevettem, lett volna nagy csodálkozás az iskolában azt hiszem ha belibbenek a fekete  térdig érő, bertollis köténykémben, ...

-hátulról nézve, pedig egy farmer rövidnadrágban.

Nem vagyok hiú ez már biztos, mert ha az lennék, akkor vetettem volna magamra egy pillantást az előszobában álló monstrum tükörbe.

Az, hogy papucs volt a lábamon meg nem is  volt olyan feltűnő, hiszen végre, jó-idő van!
:)