Állati jó!

Barátaink kétségbeesetten hívtak fel, mert találtak egy teknőst, aki nem hajlandó enni, gondolták mi orvosolni tudjuk problémájukat...
Ismeretségi körünkben mi vagyunk az "ügyeletes" állatmentők, hozzánk bárki, bármikor hozhat, megunt, esetleg talált állatokat...
Nekem némi fenntartásaim szoktak lenni, nem szívesen fogdosom, feleslegesen őket.
Előre megbeszéltük Gáborral, hogy ő fogja meg és ő is rakja bele a tóba az új védencünket, mert én bizony nem leszek hajlandó hozzá nyúlni (félek tőle)
:)
Mikor megérkezett a kis páncélos, talán csak én nem lepődtem meg azon a tényen, hogy egy mocsári teknős lesz az új lakónk...
Automatikusan kaptam a kezembe a parányi jószágot (bevallom nagyobbra számítottam) majd Lucám kérésére a kezébe adtam, a kalimpáló Frenklint,
(erre a névre keresztelték), míg Zsófikám csak tisztes távolságról ismerkedett vele...

Mocsári teknősök,(mint a menetrend szerinti járatok) jönnek mennek a tavunkba, szoros barátságban az ékszerteknősökkel vándorolnak, tóról,- tóra...
Szeretem nézni amint a köveken, vagy a száraz növények közt megbújva sütkéreznek a teknősök, élvezik a háborítatlan nyugalmat, amit legfeljebb Tódor nevű kutyánk szakít félbe, ha valamelyikük megpróbálja elhagyni a tavat.
Ilyenkor hangos csaholásával próbálja visszaterelni a szökevényt, felhívva a figyelmünket kér segítséget.
Tudjuk jól, hogy védett állatokról van szó, de mi csak annyit tehetünk védelmük érdekében, hogy hagyjuk őket ,segítjük, hogy élhessék természetes életüket.
Talán ennek a háborítatlan élővilágnak köszönhetjük a vadkacsák mindennapos látogatását is tavunkban.
Meglepően, már a fűnyíró zajától se riadnak vissza, és az se zavarja őket, ha csak pár méterre tőlük szaladgálnak a gyerekek.
Hangos csobbanással szálnak le a vízre, egy kis hűsölés, pancsolás, vagy zsákmányszerzés céljából...
Az aranyhalak (akiket rendszeresen etetünk) körében biztos nem okoz osztatlan sikert a kacsák megjelenése.
Szeretjük ezt a fajta külvárosi nyugalmat, a mi kis édenkertünket, a majdnem paradicsomi állapotot...

A közelünkbe megépült M0-ás miatt egyre több védtelen állatkát szorítanak ki természetes élőhelyükről, rákényszerítve őket keresnek maguknak más élőhelyet.



Gyakran eszembe jut amit barátaink szoktak mondogatni, hogy nálunk még állatnak lenni is nagyon jó, szívesen lennének nálunk azok!


Akik hozzánk kerülnek azok túlélési esélyei megnőnek, de mi lesz a többiekkel?