Fekete, fehér-igen, nem!

Nem tudatosan alakítottuk a színválasztást, már ami a háziállatainkat illeti a véletlennek köszönhető, hogy a cicák és az egyedüli házőrzőnk is fekete,- fehér színekben találhatók meg nálunk...
Amiről most írni szeretnék, az majdhogynem lehetetlen (egy gyenge kísérletet mégis tennék).

A nyíló virágok keret belengő édeskés illatfelhőiről, ami megcsap akárhányszor kilépek az ajtón, hívogat egyre közelebb magukhoz, hogy mélyeket lélegezve magamba-szívhassam a semmihez nem hasonlítható, orgona, akácvirág által kibocsájtott illatokat...
Többszörösen is élvezem ezeket a perceket, amik nem csak az orrom, de szemem által is elvarázsolnak.
Imádom nézni, legszívesebben egész nap bennük gyönyörködnék, miközben illatfelhőkben fürdetném testem...
Szeretem, mert én álmodtam, én terveztem meg a kertnek minden zegzugát, az én ízlésemet tükrözik.
Hogy milyen a kertem?
Egyszerű, már ha egy kertet annak lehet nevezni, amiben van ápolt fű és vannak virágok esetleg fák...
Egyszerűsége számomra mégis abban rejlik, hogy nincsenek színátmenetek, tulajdonképpen színek sincsenek, mert csak fehérben nyíló virágok vannak ültetve.
A kertünk tehát, zöld, fehér-vagy ha jobban tetszik fehér, zöld.

A véletlenek egybeesése, ne tévesszen meg senkit különböző sportklubok színével!

A kertünk építésekor (az utolsó előtti pillanatban) kezembe akadt egy fehér hosszú szárú rózsa, és ahogy az a mesékben is lenni szokott ...
-ez lett a végzetem!

Imádtam az eleganciát, a szűzies ártatlanságot az egyszerűséget és nagyszerűséget amit megláttam benne.
Attól a pillanattól fogva, csak fehéren virágzó növényeket kerestem, olvastam, kutattam utánuk, míg megálmodott keretem valósággá vált.

Sokan furcsán néztek rám, nem értették miért nem szeretnék kék, lila, sárga, piros, esetleg rózsaszín virágokat is, mikor azokban széles választékot találnék, mellesleg nem egy "unalmas" kertem lenne...

(jól emlékszem még azokra az időkre amikor én is tarkabarka kertben gondolkoztam,és soha nem gondoltam volna, hogy bármi eltántoríthat terveimtől)
Ember tervez...pillanatnyi elmezavar végez!

Nem bántam meg soha ezt a hirtelen jött felindulásból elkövetett lépésemet, mert tudtam, hogy megtaláltam a hozzám legjobban-illő, lelkemmel harmonizáló és nyugalmat árasztó ideális megoldást, amire talán mindig is vágytam, csak nem tudtam...
Örülök, hogy Gábor társam volt (ebben is) és maximálisan támogatott, és támogat a mai napig elképzelésemben, s annak megvalósításában.

Tehát, ha valaki egyszer feltenné nekem a kérdést mit válaszolnék?

Fekete, fehér- igen!

Nem?