Beetet/és

Mikor a lányok életében megkezdtük a hozzátáplálást, mondhatnám azt is, hogy könnyű dolgunk volt. Fokozatosan álltunk hozzá az új ízek megismertetéséhez, nem erőltettünk semmit. Tudtuk, hogy mit szeretnénk módszerünkkel elérni. Egy (két) egészségesen táplálkozó, jó-evő gyereket.
Nem véletlen, hogy első nagy kedvenceik a mai napig is megmaradtak. Ilyenek például az avokádó,  spenót (jó fokhagymásan) tökfőzelék és a kapros, káposztás, salátás és hagymás ételek. Gyümölcsök közül, gyakorlatilag bármit szívesen fogyasztanak. Viszont nem volt ez mindig így. Könnyű volt a dolgom, amikor a gyümölcsöket pépesítve kellett adnom, és az evőeszközt se adtam ki a kezemből. Nagy változás a gyümölcsfogyasztásban a lányok önállósodása után következett. Volt pár nehezebb évünk, ahol az almán, banánon, no meg az avokádón kívül, nem voltak hajlandóak más gyümölcsöt megenni.
-Mert a dinnye magos, -pedig attól lehet katicásat k@kilni, a málna puha és szőrös!-pfuj,  a barack csöpögős-kemény-puha-szőrös-kopasz, a kukoricát le kell rágni a csutkájáról -és ez nagyon melós,morzsolva meg nem jó, a cseresznye-kukacos, a szilva savanyú-kemény-puha-kicsi-nagy, a szőlő savanyú-magos-édes-kemény-puha-kicsi vagy nagy, és még a jó ég tudja, mennyi kifogásuk volt ellene...
Ismerős ez valakinek?
Talán kitartásunknak is köszönhető, hogy évente egyre több gyümölccsel növelhettük a repertoárt. Nem volt egyszerű, de megérte. Az idén, sikerült végre elérnünk azt, hogy válogatás nélkül, minden gyümölcs jöhet. Sőt, hogy fokozzam a gyümölcs és zöldség fogyasztásukban beállt változásukat, biztosan az a bizonyos 7. év az oka! Rukkola, parmezán, mozzarella, paradicsommal, sok olivaolajjal és balzsamecettel, akár naponta jöhetne, korlátlan mennyiségben. A lányok elélnének rajta. Még az olajbogyóra kellene valamit kitalálnunk, az előttünk álló 7 évre...
Miért is írtam le ezt az egészet? Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, nem szerethetünk mindent, lehetnek kedvenceink és nem csak az ételekben. Számomra viszont az nagyon meglepő, mikor egy gyerek jóformán semmit se szeret, vagy nem evett még. Ezáltal nem is akarja elfogadni, megkóstolni az új ízeket.
Így jártam most! Egy vendég kislánnyal, akinek jóformán, még egy egyszerű vajas-kenyér (téliszalámi, párizsi, sonka) is kihívást jelent. Teljesen megdöbbentett, hogy semmit se szeret, pedig állítólag jó evő!!!
Na, kérem-szépen, akkor ezek a szülők, még nem láttak gyereket jóízűen enni...
Nem jó a házi-eperlekvár (ezt kikérem magamnak, Isteni lett) nem jó a virsli, a szilvás-gombóc, amit direkt miatta készítettem, csak, hogy végre egyen már valamit. A gyümölcsökről inkább már nem is beszélek. Az egészben az a legrosszabb, hogy ezt a lányaim is látják. Mármint szenvedésemet a kaja miatt. Mert mint ellenpélda, kitűnő demonstrálás számukra, hogy léteznek ilyenek is. Most már próbálják megérteni a különbözőségeket, bár még nehezen tudják felfogni, hogy mi lehet a -nemszeretem és rossz, a fokhagymakrémlevesben, vagy akár a szilvás-gombócban...

Szerencsére Zsófi és Luca nem ilyenek, nem így lettek nevelve!