Már megint?

Múlthéten egy kis megfázás miatt itthon-tartottam a lányokat, mert féltem, hogy valamilyen betegséget elkapnak és nem szerettem volna, ha a többi gyereket is megfertőznék akiket vártunk a "buliba"...
Így is veszekedtem eleget az "aprónéppel" akik ki-be rohangáltak a teraszról, féltem, hogy a hirtelen beköszöntött jó-időben, felhevült testükkel megfáznak...
Nem is volt semmi bajuk, egészen tegnapig, amikor már a reggeli ébredésnél eléggé gyanús volt Zsófikám szeme...
Már megint kötőhártya gyulladás, pedig nem is voltunk olyan helyen ahol megfertőződhetett volna...

Ma szokásos telefon reggel az oviba, hogy ezen a héten se számítsanak a lányok társaságára...

Lucánál a múltkori kötőhártya-gyulladás, csak gyanú volt, de ez a mostani nagyon komolynak látszik...
Szegény Zsófinak tiszta csipa a szeme, reggel alig bírta kinyitni...
-kikapartam a szemem anya a csipából- mondta mikor kijött a szobából résnyire nyitott véreres szemekkel...
Lucának nincs semmi baja, de félő, hogy esetleg fertőzhet, ezért döntöttem úgy, hogy marad itthon mid a kettő.(már megint, vagy még mindig, már magam sem tudom)

Zsófikám (számomra érthetetlen okokból) sokkal makacsabban áll a szemcseppkérdéshez.
Hiába olvassuk az Anna, Peti és Gergőt, amiben Annának van kötőhártya-gyulladása, semmi nem használ Zsófinál, csak egy kis erőszak, amit nagy sírás kísér...
Számoljuk az ujjunkon, hogy mennyi csepegtetés van még hátra a mai napból.
Zsófikám remélem estére betörik, mert így nekem se kellemes kezelnem a szemét, Gábor pedig nem rohanhat haza minden alkalommal...
Lucám is minden rábeszélőképességét bevetette testvérének, de eddig eredménytelenül...

Nem haladok a munkámmal (amit terveztem húsvétra)
Egyenlőre fogalmam sincs mikor, hogyan fogom tudni befejezni...
A házimunkáról pedig jobb nem is beszélnem a nappali még mindig "csak" asztalokból áll...
Na, és főznöm is kellene, mert semmi ennivaló nem maradt, tehát még ezen is törhetem a fejem, hogy kitaláljak, valami egyszerű- gyors ételt mindennap erre a hétre...
Zsófi nyűgösebb, nem lát jól, ezért nehéz közös elfoglaltságot találniuk Lucával.
Egyik gyerek ezért nyafog, másik gyerek azért...
Remélem holnapra javul egy kissé a helyzet, mert különben húzós hét áll előttünk...

Ebédnél kihasználták a helyzetet és "királylányosat" játszottunk...
Én voltam a (kiszolgáló) személyzet, mint mindig!
:)

Ha kérdezik mennyit, -kettőt!

Túl vagyunk a hétvégén is, amire olyan nagy izgalommal készülődtem...
Kicsit húzós hét áll mögöttem, ráadásul az egész vendégvárás lebonyolítását, nehezítette a két grácia, akiknél elsősorban anyaként kellett helytállnom.
Sok munkám fekszik a szombati nap sikerében, és talán most illenék azt írnom, hogy nagyon elfáradtam, mégsem teszem...
Nem fogok semmit a tavaszi fáradtságra, mert most nem érzem magam kimerültnek, (bezzeg, pár nappal ezelőtt)
Legjobban az ételek miatt stresszeltem magamat, mikor kitaláltam a menüt...
Szerettem volna mindenkinek megfelelni, de ez bármennyire is igyekeztem lehetetlen volt...
Próbáltam az időmet a lehető legjobban beosztani, az ételeket el(ő) készíteni, hogy csak a legszükségesebbek készüljenek az utolsó pillanatban...
Barátnőim is teljes odaadással készülődtek, hogy kezük által varázsolt finomságokkal, salátákkal, sós süteménnyel és tortával kivegyék a részüket a sikerből...
Recepteket cseréltünk, illetve még várom a hiányzókat, amiket a nagy igényre való tekintettel szét kell küldenem "szűk" baráti körünkben...



A menzás tányérok és evőeszközök, kellemes emlékeket idéztek fel mindannyiunkban.
-Nem szerettem volna, ha 6-8 féle tányér, és étkészlet díszeleg a szépen megterített asztalokon, ezért kértem meg barátainkat, hogy szállítmányozzák el nekünk a már jól bevált bulicuccokat...
Hátránya csak egy van ezeknek a tányéroknak, hogy nem férnek bele a mosogatógépbe...
Kulturált mulatozásunk alatt gazdagabbak lettünk egy új mottóval, mely szerint:
- mindenki csak kettőt ivott! (ha csak az elsőt és az utolsót számoljuk...)
:)
Összességében írhatom, hogy mindenki jól érezte magát, amit egy darab fotóval se tudok igazolni (amit szerintem páran cseppet se bánnak)
:)
Valahogy a fényképezés elmaradt, pedig előkészítettem a gépet, de ott,-akkor, nem ez volt a legfontosabb...
Egy kis vigasz, hogy előzőnap sikerült egy párat kattintanom az előkészített csirkéről, de a végeredmény már lemaradt...
:(


Rengeteg, szebbnél-szebb virággal, orchideával, kálával okoztak meglepetést ami remélem nagyon sokáig díszíti a házat és a kertet is, mert oda is kaptam ezekből a gyönyörűségekből...
Nagy meglepetésemre ismételten kaptam 40 szál virágot, ami nem csak engem kápráztatott el...
Köszönet érte Vellás barátnőmnek, akinek virágszalonját nem győzöm hangsúlyozni.
(Budapesten a XIII.kerületben a Víza u. 9/b sz. alatt található)
Ez volt a reklám helye!
:)

Vasárnap morzsapartit tartottunk...

Tegnap este 10 órakor ment el az utolsó vendég, részletezzem tovább, hogy milyen volt a 40. születésnapi bulim, amin
három nap, és három éjjel tartott a vigadalom...
:)

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és a rengeteg ajándékot!

Folytatás a kertben pár hét múlva...

Dilemma...

Hétvégén szűkebb baráti összejövetelt tartunk, ugyan hol máshol, mint nálunk...
-ha minden igaz (és csak a felnőtt,- nagykorú egyedeket veszem számításba) akkor is 28 főre számíthatunk!
:)
Nagyon jól szoktak sikerülni ezek az összejövetelek, amik sokszor éjszakába nyúló eszem-iszom- (nembánkódom) kulturált mulatozást foglal magában...

:)

Mehetnénk étterembe is, ha a kényelmi szempontokat veszem alapul (illetve ez is nézőpont kérdése)
Szívesebben vagyunk"hazai" vizeken a gyerekekkel, akik a lakás különböző pontjain találnak maguknak némi nyugalmat
(a felnőttek tutujgatásától) és megfelelő játékalkalmatosságot minden korosztály számára...

Jelenleg a lányok betegsége aggaszt egy kissé, de bízom-benne, hogy szombatra makk egészségesen, elevenen vetik magukat az önfeledt szórakozásba...
Azt egyenlőre még elképzelni se tudom, hogy fogok tudni tőlük, bárminemű nagyobb főzésbe (sütésbe) belekezdeni...

:(

Már most kezdem megszervezni az apróbb részleteket is, mivel szállóvendégeink lesznek (többen is) sőt, egy bababarát szobát kialakítani az 5 hónapos legfiatalabb vendégünk kényelme érdekében...

Ezek csak apróságok, ez lesz a legkevesebb gondom, de akkor is jobb idejében átgondolni mindent, így nem érhet meglepetés...
(remélem)

Hogy, min dilemmázom akkor???

-Természetesen a menün!

Ennyi ember ízlésének megfelelni, talán a legnehezebb dolog, úgy, hogy az ételek még finomak is legyenek a már-már ipari mennyiségben...

Vannak jól bevált levesek, amiket többször főztem már hasonló "bulik" alkalmával, az egyik ilyen a nálunk, -Bakonyi-betyárlevesnek- nevezett kapros leves.
(igen, de akadnak a társaságban olyanok is, akik nem szeretik a kaprot, tehát ez egyenlőre kilőve)
:(

-hasonló alapokkal készül a -zúzaleves- ami egyébként nagyon finom (két éve még azt se tudtam, hogy van ilyen, sőt nem is szerettem volna megtudni , némi előítéletem miatt, de aztán megkóstoltam és 10 pontos lett)

-Marhahúsleves velős-csonttal és sváb májgombóccal isteni, de többen nem esznek marhát a kórság miatt...
:(
-gondoltam még -tárkonyos pulykaragulevesre- is (ezt általában szeretik) csak néhány hímnemű nem rajong érte...

és végül a tarsolyomban van még a babgulyás is, amit jó-idő esetén, már kint a szabadban is el lehetne készíteni (előző nap)
hogy milyen húsból, azt még nem tudom...
:)

Ha a levest veszem előételnek, akkor valami főételről is törhetem a fejem, bár ennek kitalálása, már valamivel könnyíti helyzetem.

A fagyasztóba lapul még kb 5 kiló bélszín amit Gábor hozott nekem ( mert kapta, és nagyon-szereti) tehát az biztos, hogy ez benne lesz a menüben, már csak azért is mert ezt a fiuk sütik maguknak, mindenki úgy, ahogy szereti és nem nekem kell majd vele görcsölnöm, csak előkészítenem ...
:)
Na, de mi van azokkal akik nem szeretik a sztéket!?

...hát, ez van még átgondolás alatt, attól függ milyen levest választok...
-lehet, hogy Hortobágyi palacsinta...
-vagy csirkepaprikás,- túrós-csuszával

Sütni is szeretnék (fogok is) a már alaposan begyakorolt Pavlova tortát.

Kérem-szépen lehet sajnálni, lehet nevetni, de nekem most ezek a legnagyobb dilemmáim egy sikeres "házibuli" megszervezésében...

:)

Csak nagyobb gondom sose legyen!!!

Hóbortos (Ünnepi) hétvége

Talán ezzel a jelzővel illethetném az elmúlt pár napunkat.
Fantasztikusra sikeredett annak ellenére, hogy lemondtam a pihentető welness-hétvégéről amit Hajdúszoboszlón kellett volna töltenünk...
Csodálatos emlékként marad meg bennem a hétvégén szigorúan szűk családi-körben megtartott születésnapom!

Itt szeretném megköszönni még-egyszer mindenkinek a jókívánságokat és a kedves szavakat!
:)
Szombaton buli, ha esik, ha fúj, ha...

Jó volt itthon-lenni és nagyokat pihenni (már amennyit lehetett, máshol még ennyit se tudtam volna)
Vasárnap este megnéztük a Magyar Cirkusz műsorát, ahol már hazatérőnek érezzük magunkat.
Természetesen a lovasszámok miatt élvez előnyt nálunk, a lányok körében.
Tátott szájjal nézték a csillogó ruhában lovagló "királylányt",- persze, hogy ilyen ruhát szeretnének ők is, márisrögtönazonnal...
(Bevallom engem is mindig elkápráztatnak a fríz- lovak)
Sok ismerőssel összefutottunk az előadás szünetében, akik természetesen gyerekkel voltak...

Hazaérésünk után nemsokkal nekiálltam, hogy ismételten süssek a hétfői napra egy Pavlova tortát, ami kb 5 perc elkészítési időt, de másfél óra sütés alatt lett készen, ami már javába belenyúlt az éjszakába.

Vendégségbe voltunk hivatalosak barátnőmékhez (akinek Virágszalonjából a gyönyörű csokrokat köszönhetem)
Az új M0-on röpke 15 perc alatt értünk hozzájuk, már kora délelőtt, és bizony este 7-re értünk haza.
Furcsa volt egész nap alig látni a lányaimat, akik vendéglátónk fiával az emeleti szintet "teljesen belakták", csak állandó kacagásuk hallatszott hozzánk...
Elég nehéz volt lebeszélni őket az ott-alvásról, de a búcsúzkodásnál, már annyira fáradtak voltak (a délutáni alvás kihagyása miatt) hogy könnyen lehetett terelgetni az autó felé...
Tudtuk, hogy percek kérdése és mindkettő lányunkat elnyomja az álom...(nem volt egy perc sem)
Ekkor már erősen látszott rajtuk a meghűlés, amit lehet hogy a Cirkuszban szedtünk össze (pedig alaposan be voltak öltöztetve)
A biztonság kedvéért (ez mindig Én vagyok) megint elért(ék)em, hogy a mi ágyunkban töltsék az éjszakát.

Vendéglátóinkkal megbeszéltük, hogy valamikor a nyár folyamán egy hétre ellátogatunk Erdélybe (már alig várom) de nem zártuk ki teljesen a Csíksomlyói búcsút sem, ami Pünkösdkor lesz...

HÁZI-ÁLDÁS

Levelet hozott a postás és ez volt benne!
:)
Enikő barátnőm keze-munkáját dicséri ez a szépség!

Már csak a megfelelő képkeretbe kell beillesztenem, mert a helyét már tudom...

Örömkönnyek... Köszönöm!

Nekem a 13-as szám mindig is a szerencsések közé tartozott, hát-még, ha péntekre is esett!

Kimondani is sok...

40 évvel ezelőtt egy napsütéses márciusi napon, péntek 13.-án megszülettem...

Nem tudok szebb, kifejezőbb szavakat, mint azt, hogy köszönöm!

Köszönöm szüleimnek, hogy életet-adtak nekem!
Köszönöm családomnak a virágözönt!
Köszönöm Gábor a sok figyelmességet, amit évek óta kapok tőled!
Köszönöm Zsófi, köszönöm Luca.
Édesek voltatok lányok, ahogy örömötökben sírva-fakadva adtátok át a virágot, mit-mondjak nagyon meghatott...
Összeborulva egymás karjában, hol sírtunk,-hol meg nevettünk...

Rég nem sírtam ennyit egy nap alatt!
:)
(persze csak örömömben)

Mindenkinek köszönöm ezúton is a kedves szavakat, köszöntéseket!

Húsvéti (adventi) Naptár

Húsvéti papírmasé tojások gyártásába kezdtem, már egy hete...
Az első prototípust Lucával kezdtük el (akkor volt itthon velem kétoldali oviundor, na jó kötőhártya-gyulladás gyanúja miatt)

Ment is minden mint a karikacsapás, gyorsan haladtunk a munkálatokkal, csak a száradási idő vetett vissza egy kicsit a kezdeti lendülettől...
Luca teljesen hősként viselkedett, nem zavarta már (annyira) hogy a keze ragasztós, ragacsos lett.
Őt, egy évvel ezelőtt rá se lehetett volna venni ilyen, vagy ehez hasonló maszatos munkára...
Az elmúlt évek alatt rengeteg munkát és energiát fektettünk Lucám malacképzésébe, ami most megtérülni látszik...

:)

A lányoknak szántam a kisméretű tojásokat, amibe a karácsonyi adventi naptárhoz hasonlóan, édességek helyett, apró kedvességeket írok nekik, amiből nem maradhat ki az sem, hogy egy napra valamelyik gyerkőc megkaphatja (tőlem) a főnökséget és, hogy mi alszunk az ő szobájukban, velük egy ágyban, vagy extra túrórúdi adaghoz juthatnak hozzá, már a reggeli órákban, és a nyúzásutalványok sem, amiben az apjuk részesíti őket...
(ez nagyon tetszett nekik karácsonykor is)


A kis tojásokhoz hungarocell tojásokat vettem (10cm) erre került a ragasztós papírréteg, amit száradás után egy kisollóval tudtam könnyen szétvágni, és utána egy pici feszegetéssel levenni a formáról...
Először csak egy tojást vettem, de rá kellett jönnöm a munka száradási fázisa miatt,így soha nem végeznék vele, ezért vettem hozzá még egypárat...
A papírcsíkokat 6-7 rétegben vittem fel a kis-tojásokra, de lehet vastagabban is attól függ mennyire szeretnénk tartóssá tenni...

Eredeti terveimben úgy szerepel, hogy ismételten WC-papír-gurigákat fogok használni tojástartónak, amiket megint-csak antikolni szeretnék (ez lesz a legkisebb munkafolyamat)


Egyik gondolatmenet (mint mindig) hozta a másikat, miért ne csinálhatnánk egy óriási tojást is, ami lakásdekorációnak is megfelelne az ünnepi hangulatunk fokozásához.

Bevallom nem sokáig agyaltam azon miként lehetne modellezni egy nagyméretű tojást, mert napjában többször szembetalálom magam a lányok kenguru (ugráló) labdájával és még két kisebbel.
Egyértelmű volt számomra, hogyha egymás tetejére felállítom a labdákat akkor elméletileg tojásfélét kellene kapnom...
Így is történt, a rögzítését folpack-kal oldottam meg, amivel többször, szorosan áttekertem a labdákat.

Ezután elkezdtük a beragasztózott papírdarabokat feltapasztani a tojás alapunkra, nagyon óvatosan, mert féltem, hogy a súlytól eldeformálódik a "tojásunk."
Kreatívboltokban kapható papírmaséhoz ragasztó mi ezt használtuk, de legközelebb megelégszem a tapétaragasztóval is...

Két napig hagytam száradni, csak utána mertem szétvágni, hogy megbizonyosodjak munkánk sikerességéről...
Találtam is némi hiányosságot.
Nem volt egyenletes mindenhol a papírréteg, ami nem is csoda, hiszen Lucámmal egymás ellen ragasztgattuk fel...
:)
Ezeket pótoltam és hagytam megint egy napig száradni, míg elérte a tökéletes formáját!

Jelenleg ott tart a munkafolyamat, hogy szétvágott állapotukban várják a belső retusálásukat a tojásaink.
Belülről is szeretném befesteni őket, az esztétikailag sokat dobna rajtuk, mindenesetre jobb lenne, ha nem a színes reklámújságokat kellene nézegetni...
Igaz, ez a gyerekeket szerintem egy cseppet sem érdekelné, hogy belülről miként néz ki, nekik csak a tartalma számít(ana)...
Úgy vagyok vele, ha már egyszer elkezdtem akkor szeretném is "normálisan" megcsinálni, befejezni az egészet...
Egyszerre szeretném az összes tojás belsejét befesteni, ezért kell még várni arra a pár darabra, ami jelenleg is szárad.

Ha már ennyi munkát fektetek bele, a nagyokat mindenképpen szeretném nyithatóra csinálni, hogy a tartalma felkutatása, ne feltétlenül járjon a teljes pusztításával a lányoknak...
Hosszába vágtam középen ketté a tojásokat, amit egy vastagabb szalaggal szeretnék "eltüntetni" díszíteni, miután kívülről is kapott egy kis színt és a belsejébe is elrejtetem egy kis apróságot...

Hétvégén a lányok is segítettek a "tojáskészítésben" , azt azért mondanom se kell, hogy néztek ki utána (mármint a ruhájuk)
ami szerencsére könnyen kimosható...

Tudják, hogy a kis-tojások a "cetliknek" készülnek, amivel majd visszatudunk számolni, hogy hány napot kell aludniuk húsvétig...
(azon még egyenlőre én is gondolkozom, hogy 10 nap, vagy egy hétről indítsuk a visszaszámlálást)


A nagy tojást dísznek csináljuk, de az is lehet, hogy hoz majd bele valamit a nyuszi, persze, csak és kizárólag a jó gyerekeknek.
- És hogy teszi majd bele??? - ez izgatja őket a legjobban, nem mintha attól kellene tartaniuk,hogy kapnak is valamit (a viselkedésük alapján)...

- ???( hát belevarázsolja!)

Ez egyenlőre a varázsszó, amit elég kimondanom, azonnal rend és fegyelem van köztük.
Húsvét után is ki kéne találni valami jó kis ünnepet,(amire hasonlóan lehetne készülni) mert mikulás, és karácsony még nagyon messze van...
Nem mintha olyan jó lenne őket zsarolni, de a cél érdekében legalább ők is tesznek valamit, ha mást nem is, de kímélik idegzetemet egy kis időre...

Szóval, ezt a félkész állapotban lévő tojásnaptárt is csak azért tettem most közzé, mert hátha valaki kedvet kap még az elkészítéséhez, hiszen húsvétig még van idő...

Tojáshéjból húsvéti gyertya

Gyertya tojáshéjában...

Ezeket a gyertyákat még hétfőn készítettük a lányokkal.
Mostanában sokasodik a dolgom félő, hogy elfelejtkezek róla, ezért most gyorsan lejegyzem alkotásunk történetét.

Említettem már, hogy múlthétvégén ellátogattam családommal a közeli kreatívboltba, ahol szokás szerint mindent megfogdost(unk)am.
Jó pontosítok, Ők vittek engem!
:)
Miközben nézelődtem, megakadt a szemem színes kis-zsákokba gondosan kiporciózott viaszporon.
???
Segítőkész eladók felvilágosítottak, hogy ebből is lehet gyertyát készíteni, lehet hozzá kapni különböző méretű üvegcséket, amit akár a színek váltakoztatásával lehet vidámabbá tenni...
Üvegcséket nem, de kanócot vettem egy pár darabot és a lányok választották ki a saját viaszporukat.
Gondoltam itthon akad jó-pár pohár, ami pótolja majd a bolti kínálatot...

Valahogy úgy hozta a sors, hogy megint sütöttem (Óóóó) és megmaradt pár nagyobbacska darabban (maradt) tojáshéj.
Nem is kellett több...
- máris megvolt a fejemben, hogy mibe fogjuk beletölteni a viaszport...
(elvégre, mi más jelképezhetné jobban a húsvétot, mint a tojás)

Alaposan kiöblítettem és miután megszáradt a belső vékony hártyát, amennyire tudtam lehúztam róla.

Mivel nálunk nem nagyon fogy a lágy-tojás, ezért tojástartóm sincs itthon.
Ekkor éppen azon agonizáltam, hogy mibe fogjuk beállítani a tojásgyertyákat, mikor eszembe jutott a már jól bevált WC-papírguriga...
:)
Milyen sokrétűen felhasználható (újrahasznosítható)

Tökéletes méretű, ez lesz a mi díszgyertyatartónk!
:)

Az egyértelmű volt számomra, hogy nem szeretnék holmi csili-vili kompozíciót nézegetni, ezért inkább az egyszerűbb változatot választottam.

Antikoljuk, a jól bevált módszerünkkel...
(fekete alapfesték, arra egy vékonyka arany)

A szokásos szivacsos festéssel vitték fel a lányok a színeket.

(régi mosogatószivacsból levágva kb1 cm-es darabka, amit egy kötöző (drót) segítségével rögzítettem egy ceruza végéhez, mely használat után egy mozdulattal levehető és mehet a kukába)
Ezzel a módszerrel nem lesznek csíkosak a felületek,(mint ecsethasználatánál) és sokkal kevesebb festék fogy, mert csak egyszer, max kétszer kell vízbemártani és festéket a tetejére nyomni, ráadásul gyorsabban is haladni a munkával...


Kötöző drótot, akkor szoktam félretenni amikor valami ajándékot, játékot ezzel rögzítenek, erre jó egy születésnap, vagy karácsony is amikor egy kisebb szatyornyi is összegyűlik...
Egyébként ilyen kötözőkkel zárom vissza a felbontott tésztákat, fagyasztott árút, bármit aminek ajánlatos a tetejét visszazárni, mert csak egy tekerés, és kész!

Ez volt a Juli-suli (Móni-suli) része!
:)

Tehát közkívánatra, megint születtek apuka, anyuka, és gyerek gyertyatartók a gurigákból...
Ezeket méretre-vágás után festették a lányok (antikolták)
(még mindig a maradék akrilfestéket használtuk, ami sehogy se akar elfogyni)
Kreatív-boltba kapható.(igaz, én falra vettem de már többféle felületen is tökéletesen megállta a helyét)

A tojáshéjakat először belül festették ki a lányok (különböző színekkel)
majd, miután megszáradt jöhetett a külső része is...

Ennél a résznél többször is figyelmeztetnem kellett a lányokat, mert tényleg könnyen törhet
akárcsak a tojáshéj! (hiszen azt is festettek)
:)

A tojások száradása közben ( max 10 perc) pihenéskép elfogyaszthatták a napi túró rúdi (dózisukat)

A tojáshéjjak töltése némi előkészületet igényelt részemről, (tálca, kiskanál) mert nem szerettem volna még a földről is ezeket a kis darabokat szedegetni...

Először egy picike ragasztóval rögzítettem a tojásokba a gyújtószárat, és csak ezután kezdték el a viaszpor belekanalazgatását...
(jó hogy ilyen előrelátó voltam, mert azért történtek a munka hevében, kisebb balesetek)

A végeredmény pedig...

-Magáért beszél!


(szerintem)
:)

Akinek van kedve, húsvétig még nyugodtan elkészítheti!

Mit keresnek kutyák az ágyunkban?

Az majd a végén kiderül...



Tegnap pár meglepő dologgal szembesítettek a lányok.
Bemutatták lakberendező, disigner oldalukat is, miként lehet egy nagyobbacska cserepes-virágból, rögtönzött rajzasztalt készíteni, aminek előzménye is van...

Még tavaly augusztus végén vásároltunk egy ficus benjamint amihez "mentsetek meg" akció keretében nagyon barátságos áron juthattunk hozzá.
Kopasz volt szegénykém, leveleket csak itt-ott lehetett látni rajta, de gondoltam egy próbát nekem megér, hogy esélyt adva a túléléshez, megpróbáljam ezt a "hisztis" növényt helyrehozni...
A lakás több pontján megtalálható volt már (egyébként nem szereti a helyváltoztatásokat sem)
Nemrégiben megtaláltam az ideális helyet is számára, figyelembe véve csekélyke méreteit...
A nagy hidegre való tekintettel (ami az utóbbi időben volt) előfordult gyakrabban, hogy a macskák elbújtak előlünk, (bárhogy csalogattuk a két gráciát) hogy ne tudjuk kirakni őket és bennaludtak a házban.
Hiába volt macskaalom... bizony jó-párszor előfordult, hogy az én virágomról reggelre kikaparták a földet...
Nagyon bosszantott a dolog (több okból is)
:(
Nem szerettem volna, hogy a sikeresen megmentett virágomat, pont a két macska tegye tönkre (akkor inkább már én) ezért megoldásnak egy kartondobozból vágtam ki akkora darabot, amit a virágcserépre rakva, megvédi a "kártevőktől"...
Nagyszerű megoldásnak tűnt, mindenki jól-járt vele, sőt, még a lányok is profitálhattak belőle, mert gyakran a "kis-konyhájukat" is ezzel tudták megnagyobbítani...

Nagyszerű játéktérrel bővítettem a nappalit számukra, amit a tegnapi nappal még fokoztak is...

Luca leült rajzolni a virághoz, amitől Zsófikám egyből vérszemet kapott és márisrögtönazonnal Ő is odaszeretett volna ülni, ahol természetesen már nem volt számára hely...
Ekkor kértek meg arra, hogy
-Kedves-édesanyám,(erre Gábor tanította őket) kérünk szépen, húzd ki nekünk a virágot
- mit tehettem volna -
:)
-Kihúztam helyéről a virágot, így már Zsófikám is birtokba-vehette a másik részét, mint rajzasztalt...




Egyébként ne gondolja senki, hogy ilyen szépen beszélnek a lányok...
Csak ha szeretnének valamit...,de nagyon!
:)
A "kedvesédesanyám és kedvesédesapám," az első szavak között lett a fejükbe vésve, amit akkor(még) kicsit palócos kiejtéssel mondtak, amin jókat mulattunk...
:)

Jó ideig lefoglalta a lányokat a rajzolás, a formatervezett új asztalukon...
Lucámnak, sikerült dalmatákat rajzolnia, na és lovakat...

Csillánál lehet olvasni a gyerekek rajzfejlődéséről (ami nagyban megnyugtatott)


:)

Annyira pénteki hangulatom lett, hogy megbeszéltük Gáborral azt is, hogy holnap Zsófikám itthon marad velünk, (Felesleges bevinnünk arra a három óra hosszára) megkímélve magunkat a reggeli koránkeléstől, kapkodástól...
Örömmel fogadták a jó-hírt lányaink, akik akkor még nem sejtették, hogy az éjszakát is velünk tölthetik egy ágyban...
Így is alig bírtunk határtalan jókedvüket kordába tartani, hát-még, ha megtudták volna idő előtt a nagy hírt...
Ha már pénteki a hangulatunk, akkor a megszokott rituálék se maradhatnak el ugyebár.
:)

Így kerültek kiskutyák az ágyunkba, akik a farsangi jelmezt, immáron pizsamaként használ(hat)ják

Produkálták magukat egész este.

Ölelgették, puszilgatták egymást, miközben kérték, hogy így (is) fényképezzem le őket!

A "nagy" beteg...

Lucával kettesbe múlatjuk tegnap óta az időnket, ő ugyanis kötőhártya-gyulladás "gyanús".
( kétoldali oviundor, mikor anyával is lehet kettesben )
:)
Igaz, ő már kedden este, mikor felmerült számára az itthon-maradás lehetősége, elkönyvelte magában, hogy azért is beteg lesz, és nem megy oviba..

Itthon is maradt, mert a kelleténél vörösebbnek ítéltem meg a "begyógyult" szemét, ami természetesen csak a koránkelés miatt tűnt ijesztőnek...

Abban, meg csak reménykedni tudtam, hogy nem pont-most-fog beteg lenni, ráadásul olyannal ami fertőz is, elutazásunkat ezzel meghiúsítva...
Hála, eddig soha egyik gyereknek se volt semmilyen szembetegsége és csak reménykedek abban, hogy ez még sokáig így is marad!
Az, hogy nekem is viszket a szemem már egyértelműen pszichés alapon van!
Remélem!
Már csak ez hiányozna nekem is...
:)

Egyébként Luca kedden reggel belekapott véletlenül a szemébe a hajcsatjával és ez válthatta ki nála a pirosodást, de a gyanú még mindig ott van...
A biztonság kedvéért ( ez én lennék) kapott szemcseppet, amit naponta 5-ször kell cseppentenünk.
Az első csepegtetés nagy sírással (hisztivel) járt, aminek az lett a vége, hogy Gáborral lefogtuk a gyereket és tetszett, vagy sem belecsepegtettük a szemébe...
Okos gyerek lévén Luca gyorsan rájött arra, hogy sokkal jobban jár ha hagyja magának a csepegtetést...
Ma, már ott tartunk, hogy ügyesen magának csinálja meg (persze szülői felügyelet mellett)
Luca, ezen a héten már nem is megy oviba, sőt holnap Zsófiám is csak fél napos lesz, mert megint összevont csoportok lesznek.
A fene se érti, hogy miért szólnak előre a szülőknek az összevonás miatt, persze, hogy minden szülő (aki teheti) hazaviszi a gyerekét, hogy ne egyedül legyen egy idegen csoportban, ismeretlen óvónővel.
Persze megértem, hogy nekik is kényelmesebb, ha az óvoda ezeken a napokon csak fél, vagy negyed létszámmal működik, de akkor is...

Tegnapi itthonlétére a leányzónak nem voltam felkészülve (titokban abban bíztam, hogy mégis megy oviba) semmi ebéd nem volt itthon, ráadásul Luca annyira rám volt kattanva,hogy egy perc szabadidőm se volt.
Délelőtt 10-re kiolvastatta velem az összes könyvet (majdnem)
- próbáltunk kettesbe rajzolgatni...
- majd amikor már úgy gondoltam, hogy eléggé felmelegedett az idő, kimentünk a kertbe terepszemlét tartani és hintázni
Az overállja természetesen az oviba maradt, még szerencse, hogy van itthon vésztartalék meleg-ruha.

A gyönyörű napsütésben jó volt kint a kertben, de nagyon furcsa volt, hogy csak egy gyerkőcre kell figyelnem (mennyivel egyszerűbb)
Zsófi egyébként nem csak nekem hiányzott, hanem Lucának is...
Napjában többször megbeszéltük, hogy ő most éppen mit csinálhat az oviban...

Ma már arra is felkészültem, hogy ugyanazt egyék mind a ketten , reggelinél, ebédnél, uzsonnára, és ez nagyon tetszett is Lucának...
A délutáni alvásnál én is óvodás voltam, a csoporttársa, és egymást átölelve aludtunk el.
Nagyon jó volt, egészen addig, amíg nem jött a postás és ugatott fel engem legédesebb álmomból a kutya...
Így most lett egy kis szabadidőm, amit arra használtam fel, hogy megírjam ezt a pár sort...

Felébredt az én kis csoporttársam, ennyi volt a lazítás...



Hogy ma mit csináltunk, az maradjon még egy kis ideig titok!
Hamarosan arról is beszámolok!
:)

...mint a ma született bárány!

Tavaly húsvétra két igazi tapsifülessel leptük meg a lányokat, mert már elég érettnek gondoltuk őket, hogy ne plüssállatként bánjanak velük.
Példás bánásmódban részesítették az új kedvenceket, akiket Hófehérke, és Tündér névre kereszteltek.
A nyulak a tervezett 2 hétből egy hónapig időztek nálunk, mikor sikerült őket visszavinnünk (eredeti helyükre) a lányok engedélyével.
Nem volt sírás, nem volt hiszti, megértették, hogy a nyusziknak még a többi jó-gyerekhez is el kell menniük, így is sokáig maradtak nálunk, szólítja őket a munka, és a kötelesség..., de jövőre megint eljönnek hozzájuk, ha jók lesznek, csak akkor!
Mi ezt találtuk ki nekik, mert különben már régen nyúltenyészetünk lenne, ha a lányokon múlik.
Felelőtlenség volt részünkről az ígéret, mely szerint idén ismételten eljönnek a nyulak hozzájuk, mert egyre gyakrabban kérdezgetik tőlünk, hogy mikor jönnek vissza a nyuszik, mikor lesz húsvét.
Beleestünk saját csapdánkba...
Nem szeretnék nyulat, mert a legtöbb gondot mégiscsak nekem okozta a két haramia, nem beszélve arról, hogy nekem is egészen a szívemhez nőttek...
Nagyon várják már, számoltatják a hátralévő napokat...
Azt nem tudom, hogy Zsófikámnak innen, vagy a karácsonyi visszaszámlálásból (adventi-naptárból) jutott az eszébe, de valamelyik nap megemlítette, hogy mennyire szeretne meglepetéscetlit kapni!
(ezt a kérését azóta egyre gyakrabban hangoztatja, testvérével a legnagyobb egyetértésben)

Igazuk van, miért ne lehetne egy húsvétra is készíteni nekik egyet .(kettőt)
Innen jött az alapötlet, és ha már az adventi-naptárnál tartunk, akkor az újrahasznosított WC papír gurigákat se hagyjuk ki.
Előszedtük a dobozt amibe azóta is folyamatosan gyűjtögetek mindenféle guriga tekercset, legyen az kicsi, vastag, széles, mindegy milyen, valamire csak jó lesz alapon nem dobom ki ezeket...


Nézegettem, járt az agyam, mert az adott pillanatban, gőzöm se volt mit lehetne kihozni ezekből a gurigákból ami a húsvétot jelképezné...

Csináljunk bárányokat!- mondta Zsófi

????
Ez remek ötlet, nekem is nagyon tetszett!
:)
Forgattam, egymás hegyére-hátára pakolgattam, de sehogy nem akart bárány kerekedni belőle...

Hozzatok nekem bárányt (plüsst), vagy keressetek egy könyvet, -kértem meg a lányokat, akik készségesen rohantak segítségemre- mert a fejénél elakadtam egy picit (még nem tudtam miből lehetne megcsinálni, mert semmilyen golyónk nem volt itthon ami a célnak megfelelt volna, bár a gesztenye is megfordult a fejemben( mint végső megoldás)

Ekkor elhatároztam, hogy elkezdjük a bárányokat, és menet közben még lesz elég időm kitalálni, miként oldom meg a fej-kérdést.
Még jó, hogy a karácsonyi hópihéimet nem pakoltam legalulra a díszeket tartalmazó dobozokkal együtt, így könnyen kiszabadíthattam az átláthatatlan dobozkáoszból.
(erre csak azért volt szükségem, mert nem volt itthon vattám)

- ekkor már megvolt a teste (ami gurigákból lesz)
- megvolt a gyapja (vatta hópihékből) -eddig tartottam fejben a gondolatmenetemmel, csak még azt nem tudtam, hogy mivel fogjuk rögzíteni a vattát...

Elindultam a garázs felé, hogy a jól bevált szilikonos ragasztómat megkeressem, de az szőrén-szálán eltűnt
(rendet kéne tenni itt is, jutott az eszembe, de csak fél pillanat elejéig)

Gondolataim hamarosan más irányt vettek és újabb ragasztási technikán agyaltam, amit a lányok is veszélytelenül használhatnak...
Ekkor eszembe jutott a fiók alján lapuló kétoldalas ragasztó, ami elméletileg tökéletes lehetne számunkra, csak meg kellene találnom, ott ahol gondolom...

Ott volt, megtaláltam!!!
:)
Kezdődhetett a móka...

Pillanatok alatt körbetekertem ragasztószalaggal a gurigákat.
A kétoldalas ragasztónak a másik felét, bizony elég nehezen tudtuk leszedni a lányokkal, de ezt a részét betudtam fejlesztésnek, mert hosszú percekbe telt, mire a körmünkkel sikerült felpiszkálni a jól funkcionáló ragasztószalagot.

Ezután következett a vattagolyók széthúzogatása és felragasztása a gurigákra.
Ment minden mint a karikacsapás...
Két kisbárány, egy apuka (az vastagabb, nagyobb zömökebb) és egy anyukabárány is készült ( kis filigrán csinos, ez lennék én)
A gurigák belsejét kitömtük (reklám) újság darabkákkal, hogy legyen egy kis súlyuk is...

Gyönyörű báránykáink lettek, akik még mindig fej nélküliek voltak.

Ekkor jött az a mentőötletem, hogy a gurigákat, méretre-vágás után keresztbe feltudnánk ragasztani a barikákra.
(amit előtte fekete krepp papírba csomagoltunk bele, mint a szaloncukrokat, így lett fülük is a kis vattapamacsoknak)
A fejek felragasztásához ragasztópisztolyt használtam.

Szemeket ragasztottunk a mozgó fajtából és már kész is lett a báránycsalád....


Mire Gábor hazaérkezett, a bárányok, a pónik és a barbi- babák szoros barátságot kötöttek egymással...

Haladok a korral?

Soha nem tartoztam a panaszkodó emberek közzé, most mégis valami hasonlóra készülök.
Kiborultam!

Napok óta gyógyszereken élek...
(azért nagyon ne ijedjen meg senki)

Az utóbbi pár napban folyton történik velem valami negatív...
Pénteken az esti hancúrozásnál (mert a lányok is velünk aludtak) olyan szerencsétlenül húztam oldalra a térdem, hogy valami elmozdult a helyéről a lábamban...
(vagy becsípődött, vagy letörött, vagymittudomén, de nagyon fáj azóta is)

Vasárnap kora délután minden előzmény nélkül a jobb lábam talpán a sarokrész alatt éreztem szúró fájdalmat.
Nagyon kellemetlen érzés, ha véletlenül nem jól helyezem el a súlypontomat járás közben, mintha megannyi tűbe lépnék bele a talpam egy 2 cm -es részén.

-Mibe sántikálsz már megint?-hallom Gábor megjegyzését, amin ő még jól is mulat...
(ha, ha, ha)
Még mindig vasárnapnál tartok, amikor az esti vacsora elfogyasztása, gyerekek fürdetése, lefektetése után hihetetlen gyomorfájdalmam, majd görcsöm, hascsikarásom, hányingerem stb lett...
Pocsék volt az egész éjszakám sántán, térdfájósan, gyomrommal küszködve...
Reggelre se sokat változott a helyzet, talán csak annyiban, hogy most Gábor is beállt a gyomorrontás -gyanús táboromba...
Legalább már tudom, hogy valamivel elcsaphattuk a hasunk, amit szerencsére a lányok nem kaptak el...
Nekem a hétfői napom majdnem ráment a lábadozásra (milyen jól hangzik, mert tényleg lábadozok) mikor este megrándult a nyakam...-csak úgy, magától
A fejemet alig bírtam megmozdítani,fájdalmat még a vállamban is érzem, azon meg már nem is csodálkoztam, hogy ez is a jobboldalamon történt...
Mi jöhet még???
Szép kilátások, ahogy közeledik a születésnapom úgy érzem a koromat...

Pedig még nem kellene, FIATALVAGYOKÉNMÉG, legalábbis eddig annak éreztem magam, de ez a pár nap megingatott hitemben.
Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy ezek a bajok-
Korral járnak!

Először csak nevettem az egészen, még viccelődtem is Gábornak csak, hogy én is mondjak valami jópofát...
Utána egy kissé letargikus hangulatba estem...
Most, jelenlegi állapotomban ott tartok, hogy nem adom fel az elveimet és igenis fiatalnak fogom érezni magam, akár tetszik, akár nem!
Nem hagyom, hogy depressziós pillanataim legyenek, megmérgezzék a napjaimat, csak azért mert itt is-ott is fáj egy kicsit...
Ha korral jár, akkor járjon!
Azért szerencsére ezek a bajok csak most jelentkeztek és betudható egy rossz-sikersorozatnak...
Persze, tudom megesik az emberrel, hogy rosszul mozdul, megrándul itt-ott, de hogy mindez egy pár nap alatt történjen meg???
Nem csoda, hogy ma Gábor mielőtt elment itthonról, nyomatékkal mondta - Vigyázzál magamra! - (amit egyébként minden nap megtesz búcsúzáskor)

Vigyázok én, éppen ezért csak a (szokásos) pakolászást, mosást, főzést, vállaltam be a mai napra.
:)
Ja, és kiírom magamból, hátha megtöröm a rajtam ülő "átkot"


"Fiatalság, bolondság!"

:)

Krumpliból nyaklánc

Ez a krumplilánc!

Hetekkel ezelőtt készítettem elő az alapanyagot, amit daraboltam, lyukasztottam, majd végül, de nem utolsósorban szárítottam...

(nem túl bizalomgerjesztő pár nap múlva, de színezéssel sokat segítünk rajta)


Miután alaposan kiszáradtak a krumplidarabkák, lehetett festeni őket (mi akrilfestéket használtunk hozzá, ami megmaradt a lányok szobájának a színezésénél)
Vidám tarkabarka színeket választottam.
Minden oldalát más-más színnel kentük be, fokozva ezzel a színek játékát.


A fűzés váratott csak magára, ezért hétvégén, a közeli kreatív -boltba tettünk egy rövidke látogatást és megvettük hozzá a "még" hiányzó kellékeket.
(kapcsokat, stb... és nem csak a nyaklánchoz...)

Szerintem én jobban izgultam mint a lányok, mikor elkezdtük a fűzést, mert tőlem (eddig úgy gondoltam) nagyon távol áll ez a fajta kreativitás, főleg a gyöngyözés.

Már az első mozdulatoknál mikor szétvágtam a szálat (madzagot) jöttem rá, hogy bizony rövid lesz a két lánc, nem olyan hosszú mint azt előre elterveztem.
Összesen 1 m vettem belőle.

:(

Itt látszik, hogy mennyire nincsen tapasztalatom még benne, sebaj, saját hibáiból tanul az ember (lánya)
Legközelebb okosabb leszek, mert abban azért biztos vagyok, hogy lesz ennek még folytatása...

A lányok pillanatok alatt felfűzték a "krumpligyöngyöket"
egy kicsi,- egy nagy váltogatásával, ezután nekem már csak a kapcsokat kellett, egy fogó segítségével rögzítenem.

Igazi vidám nyári színekben pompázó nyakéket készítettek a lányok, amit ma büszkén vittek magukkal az óvodába.



A krumpli előkészítésénél, nem mertem igazi, nagy bumszli darabokat vágni(mert mégiscsak a lányok nyakába terveztem...)
Akkor, még nem számoltam azzal, hogy felére aszalódnak össze a szeletelt krumpli darabok.
Legközelebb bátrabb leszek
:)
(sőt, nagyon bátor és magamnak is készítek egy vidám láncot,- karkötővel)

Nagyon érdekes (mutatós) a szabálytalanul deformálódott krumpli, garantáltan nincs két egyforma darab köztük!
Lyukasztásánál,(amit még friss állapotában végeztem) egy szöget( és kis-kalapácsot amivel egy mozdulattal megoldottam a lyukkérdést) vettem segítségül, de a kisebb daraboknál egy vastagabb tű is megteszi.
A lyukakat nem árt pár nap múlva leellenőrizni, mert lehet, hogy összeaszalódik száradás közben, de ezen még a végleges állapot előtt lehet segíteni.