...mint a ma született bárány!

Tavaly húsvétra két igazi tapsifülessel leptük meg a lányokat, mert már elég érettnek gondoltuk őket, hogy ne plüssállatként bánjanak velük.
Példás bánásmódban részesítették az új kedvenceket, akiket Hófehérke, és Tündér névre kereszteltek.
A nyulak a tervezett 2 hétből egy hónapig időztek nálunk, mikor sikerült őket visszavinnünk (eredeti helyükre) a lányok engedélyével.
Nem volt sírás, nem volt hiszti, megértették, hogy a nyusziknak még a többi jó-gyerekhez is el kell menniük, így is sokáig maradtak nálunk, szólítja őket a munka, és a kötelesség..., de jövőre megint eljönnek hozzájuk, ha jók lesznek, csak akkor!
Mi ezt találtuk ki nekik, mert különben már régen nyúltenyészetünk lenne, ha a lányokon múlik.
Felelőtlenség volt részünkről az ígéret, mely szerint idén ismételten eljönnek a nyulak hozzájuk, mert egyre gyakrabban kérdezgetik tőlünk, hogy mikor jönnek vissza a nyuszik, mikor lesz húsvét.
Beleestünk saját csapdánkba...
Nem szeretnék nyulat, mert a legtöbb gondot mégiscsak nekem okozta a két haramia, nem beszélve arról, hogy nekem is egészen a szívemhez nőttek...
Nagyon várják már, számoltatják a hátralévő napokat...
Azt nem tudom, hogy Zsófikámnak innen, vagy a karácsonyi visszaszámlálásból (adventi-naptárból) jutott az eszébe, de valamelyik nap megemlítette, hogy mennyire szeretne meglepetéscetlit kapni!
(ezt a kérését azóta egyre gyakrabban hangoztatja, testvérével a legnagyobb egyetértésben)

Igazuk van, miért ne lehetne egy húsvétra is készíteni nekik egyet .(kettőt)
Innen jött az alapötlet, és ha már az adventi-naptárnál tartunk, akkor az újrahasznosított WC papír gurigákat se hagyjuk ki.
Előszedtük a dobozt amibe azóta is folyamatosan gyűjtögetek mindenféle guriga tekercset, legyen az kicsi, vastag, széles, mindegy milyen, valamire csak jó lesz alapon nem dobom ki ezeket...


Nézegettem, járt az agyam, mert az adott pillanatban, gőzöm se volt mit lehetne kihozni ezekből a gurigákból ami a húsvétot jelképezné...

Csináljunk bárányokat!- mondta Zsófi

????
Ez remek ötlet, nekem is nagyon tetszett!
:)
Forgattam, egymás hegyére-hátára pakolgattam, de sehogy nem akart bárány kerekedni belőle...

Hozzatok nekem bárányt (plüsst), vagy keressetek egy könyvet, -kértem meg a lányokat, akik készségesen rohantak segítségemre- mert a fejénél elakadtam egy picit (még nem tudtam miből lehetne megcsinálni, mert semmilyen golyónk nem volt itthon ami a célnak megfelelt volna, bár a gesztenye is megfordult a fejemben( mint végső megoldás)

Ekkor elhatároztam, hogy elkezdjük a bárányokat, és menet közben még lesz elég időm kitalálni, miként oldom meg a fej-kérdést.
Még jó, hogy a karácsonyi hópihéimet nem pakoltam legalulra a díszeket tartalmazó dobozokkal együtt, így könnyen kiszabadíthattam az átláthatatlan dobozkáoszból.
(erre csak azért volt szükségem, mert nem volt itthon vattám)

- ekkor már megvolt a teste (ami gurigákból lesz)
- megvolt a gyapja (vatta hópihékből) -eddig tartottam fejben a gondolatmenetemmel, csak még azt nem tudtam, hogy mivel fogjuk rögzíteni a vattát...

Elindultam a garázs felé, hogy a jól bevált szilikonos ragasztómat megkeressem, de az szőrén-szálán eltűnt
(rendet kéne tenni itt is, jutott az eszembe, de csak fél pillanat elejéig)

Gondolataim hamarosan más irányt vettek és újabb ragasztási technikán agyaltam, amit a lányok is veszélytelenül használhatnak...
Ekkor eszembe jutott a fiók alján lapuló kétoldalas ragasztó, ami elméletileg tökéletes lehetne számunkra, csak meg kellene találnom, ott ahol gondolom...

Ott volt, megtaláltam!!!
:)
Kezdődhetett a móka...

Pillanatok alatt körbetekertem ragasztószalaggal a gurigákat.
A kétoldalas ragasztónak a másik felét, bizony elég nehezen tudtuk leszedni a lányokkal, de ezt a részét betudtam fejlesztésnek, mert hosszú percekbe telt, mire a körmünkkel sikerült felpiszkálni a jól funkcionáló ragasztószalagot.

Ezután következett a vattagolyók széthúzogatása és felragasztása a gurigákra.
Ment minden mint a karikacsapás...
Két kisbárány, egy apuka (az vastagabb, nagyobb zömökebb) és egy anyukabárány is készült ( kis filigrán csinos, ez lennék én)
A gurigák belsejét kitömtük (reklám) újság darabkákkal, hogy legyen egy kis súlyuk is...

Gyönyörű báránykáink lettek, akik még mindig fej nélküliek voltak.

Ekkor jött az a mentőötletem, hogy a gurigákat, méretre-vágás után keresztbe feltudnánk ragasztani a barikákra.
(amit előtte fekete krepp papírba csomagoltunk bele, mint a szaloncukrokat, így lett fülük is a kis vattapamacsoknak)
A fejek felragasztásához ragasztópisztolyt használtam.

Szemeket ragasztottunk a mozgó fajtából és már kész is lett a báránycsalád....


Mire Gábor hazaérkezett, a bárányok, a pónik és a barbi- babák szoros barátságot kötöttek egymással...