Haladok a korral?

Soha nem tartoztam a panaszkodó emberek közzé, most mégis valami hasonlóra készülök.
Kiborultam!

Napok óta gyógyszereken élek...
(azért nagyon ne ijedjen meg senki)

Az utóbbi pár napban folyton történik velem valami negatív...
Pénteken az esti hancúrozásnál (mert a lányok is velünk aludtak) olyan szerencsétlenül húztam oldalra a térdem, hogy valami elmozdult a helyéről a lábamban...
(vagy becsípődött, vagy letörött, vagymittudomén, de nagyon fáj azóta is)

Vasárnap kora délután minden előzmény nélkül a jobb lábam talpán a sarokrész alatt éreztem szúró fájdalmat.
Nagyon kellemetlen érzés, ha véletlenül nem jól helyezem el a súlypontomat járás közben, mintha megannyi tűbe lépnék bele a talpam egy 2 cm -es részén.

-Mibe sántikálsz már megint?-hallom Gábor megjegyzését, amin ő még jól is mulat...
(ha, ha, ha)
Még mindig vasárnapnál tartok, amikor az esti vacsora elfogyasztása, gyerekek fürdetése, lefektetése után hihetetlen gyomorfájdalmam, majd görcsöm, hascsikarásom, hányingerem stb lett...
Pocsék volt az egész éjszakám sántán, térdfájósan, gyomrommal küszködve...
Reggelre se sokat változott a helyzet, talán csak annyiban, hogy most Gábor is beállt a gyomorrontás -gyanús táboromba...
Legalább már tudom, hogy valamivel elcsaphattuk a hasunk, amit szerencsére a lányok nem kaptak el...
Nekem a hétfői napom majdnem ráment a lábadozásra (milyen jól hangzik, mert tényleg lábadozok) mikor este megrándult a nyakam...-csak úgy, magától
A fejemet alig bírtam megmozdítani,fájdalmat még a vállamban is érzem, azon meg már nem is csodálkoztam, hogy ez is a jobboldalamon történt...
Mi jöhet még???
Szép kilátások, ahogy közeledik a születésnapom úgy érzem a koromat...

Pedig még nem kellene, FIATALVAGYOKÉNMÉG, legalábbis eddig annak éreztem magam, de ez a pár nap megingatott hitemben.
Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy ezek a bajok-
Korral járnak!

Először csak nevettem az egészen, még viccelődtem is Gábornak csak, hogy én is mondjak valami jópofát...
Utána egy kissé letargikus hangulatba estem...
Most, jelenlegi állapotomban ott tartok, hogy nem adom fel az elveimet és igenis fiatalnak fogom érezni magam, akár tetszik, akár nem!
Nem hagyom, hogy depressziós pillanataim legyenek, megmérgezzék a napjaimat, csak azért mert itt is-ott is fáj egy kicsit...
Ha korral jár, akkor járjon!
Azért szerencsére ezek a bajok csak most jelentkeztek és betudható egy rossz-sikersorozatnak...
Persze, tudom megesik az emberrel, hogy rosszul mozdul, megrándul itt-ott, de hogy mindez egy pár nap alatt történjen meg???
Nem csoda, hogy ma Gábor mielőtt elment itthonról, nyomatékkal mondta - Vigyázzál magamra! - (amit egyébként minden nap megtesz búcsúzáskor)

Vigyázok én, éppen ezért csak a (szokásos) pakolászást, mosást, főzést, vállaltam be a mai napra.
:)
Ja, és kiírom magamból, hátha megtöröm a rajtam ülő "átkot"


"Fiatalság, bolondság!"

:)