Az majd a végén kiderül...
Tegnap pár meglepő dologgal szembesítettek a lányok.
Bemutatták lakberendező, disigner oldalukat is, miként lehet egy nagyobbacska cserepes-virágból, rögtönzött rajzasztalt készíteni, aminek előzménye is van...
Még tavaly augusztus végén vásároltunk egy ficus benjamint amihez "mentsetek meg" akció keretében nagyon barátságos áron juthattunk hozzá.
Kopasz volt szegénykém, leveleket csak itt-ott lehetett látni rajta, de gondoltam egy próbát nekem megér, hogy esélyt adva a túléléshez, megpróbáljam ezt a "hisztis" növényt helyrehozni...
A lakás több pontján megtalálható volt már (egyébként nem szereti a helyváltoztatásokat sem)
Nemrégiben megtaláltam az ideális helyet is számára, figyelembe véve csekélyke méreteit...
A nagy hidegre való tekintettel (ami az utóbbi időben volt) előfordult gyakrabban, hogy a macskák elbújtak előlünk, (bárhogy csalogattuk a két gráciát) hogy ne tudjuk kirakni őket és bennaludtak a házban.
Hiába volt macskaalom... bizony jó-párszor előfordult, hogy az én virágomról reggelre kikaparták a földet...
Nagyon bosszantott a dolog (több okból is)
:(
Nem szerettem volna, hogy a sikeresen megmentett virágomat, pont a két macska tegye tönkre (akkor inkább már én) ezért megoldásnak egy kartondobozból vágtam ki akkora darabot, amit a virágcserépre rakva, megvédi a "kártevőktől"...
Nagyszerű megoldásnak tűnt, mindenki jól-járt vele, sőt, még a lányok is profitálhattak belőle, mert gyakran a "kis-konyhájukat" is ezzel tudták megnagyobbítani...
Nagyszerű játéktérrel bővítettem a nappalit számukra, amit a tegnapi nappal még fokoztak is...
Luca leült rajzolni a virághoz, amitől Zsófikám egyből vérszemet kapott és márisrögtönazonnal Ő is odaszeretett volna ülni, ahol természetesen már nem volt számára hely...
Ekkor kértek meg arra, hogy
-Kedves-édesanyám,(erre Gábor tanította őket) kérünk szépen, húzd ki nekünk a virágot
- mit tehettem volna -
:)
-Kihúztam helyéről a virágot, így már Zsófikám is birtokba-vehette a másik részét, mint rajzasztalt...
Egyébként ne gondolja senki, hogy ilyen szépen beszélnek a lányok...
Csak ha szeretnének valamit...,de nagyon!
:)
A "kedvesédesanyám és kedvesédesapám," az első szavak között lett a fejükbe vésve, amit akkor(még) kicsit palócos kiejtéssel mondtak, amin jókat mulattunk...
:)
Jó ideig lefoglalta a lányokat a rajzolás, a formatervezett új asztalukon...
Lucámnak, sikerült dalmatákat rajzolnia, na és lovakat...
Csillánál lehet olvasni a gyerekek rajzfejlődéséről (ami nagyban megnyugtatott)
:)
Annyira pénteki hangulatom lett, hogy megbeszéltük Gáborral azt is, hogy holnap Zsófikám itthon marad velünk, (Felesleges bevinnünk arra a három óra hosszára) megkímélve magunkat a reggeli koránkeléstől, kapkodástól...
Örömmel fogadták a jó-hírt lányaink, akik akkor még nem sejtették, hogy az éjszakát is velünk tölthetik egy ágyban...
Így is alig bírtunk határtalan jókedvüket kordába tartani, hát-még, ha megtudták volna idő előtt a nagy hírt...
Ha már pénteki a hangulatunk, akkor a megszokott rituálék se maradhatnak el ugyebár.
:)
Így kerültek kiskutyák az ágyunkba, akik a farsangi jelmezt, immáron pizsamaként használ(hat)ják
Produkálták magukat egész este.
Ölelgették, puszilgatták egymást, miközben kérték, hogy így (is) fényképezzem le őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése