A "nagy" beteg...

Lucával kettesbe múlatjuk tegnap óta az időnket, ő ugyanis kötőhártya-gyulladás "gyanús".
( kétoldali oviundor, mikor anyával is lehet kettesben )
:)
Igaz, ő már kedden este, mikor felmerült számára az itthon-maradás lehetősége, elkönyvelte magában, hogy azért is beteg lesz, és nem megy oviba..

Itthon is maradt, mert a kelleténél vörösebbnek ítéltem meg a "begyógyult" szemét, ami természetesen csak a koránkelés miatt tűnt ijesztőnek...

Abban, meg csak reménykedni tudtam, hogy nem pont-most-fog beteg lenni, ráadásul olyannal ami fertőz is, elutazásunkat ezzel meghiúsítva...
Hála, eddig soha egyik gyereknek se volt semmilyen szembetegsége és csak reménykedek abban, hogy ez még sokáig így is marad!
Az, hogy nekem is viszket a szemem már egyértelműen pszichés alapon van!
Remélem!
Már csak ez hiányozna nekem is...
:)

Egyébként Luca kedden reggel belekapott véletlenül a szemébe a hajcsatjával és ez válthatta ki nála a pirosodást, de a gyanú még mindig ott van...
A biztonság kedvéért ( ez én lennék) kapott szemcseppet, amit naponta 5-ször kell cseppentenünk.
Az első csepegtetés nagy sírással (hisztivel) járt, aminek az lett a vége, hogy Gáborral lefogtuk a gyereket és tetszett, vagy sem belecsepegtettük a szemébe...
Okos gyerek lévén Luca gyorsan rájött arra, hogy sokkal jobban jár ha hagyja magának a csepegtetést...
Ma, már ott tartunk, hogy ügyesen magának csinálja meg (persze szülői felügyelet mellett)
Luca, ezen a héten már nem is megy oviba, sőt holnap Zsófiám is csak fél napos lesz, mert megint összevont csoportok lesznek.
A fene se érti, hogy miért szólnak előre a szülőknek az összevonás miatt, persze, hogy minden szülő (aki teheti) hazaviszi a gyerekét, hogy ne egyedül legyen egy idegen csoportban, ismeretlen óvónővel.
Persze megértem, hogy nekik is kényelmesebb, ha az óvoda ezeken a napokon csak fél, vagy negyed létszámmal működik, de akkor is...

Tegnapi itthonlétére a leányzónak nem voltam felkészülve (titokban abban bíztam, hogy mégis megy oviba) semmi ebéd nem volt itthon, ráadásul Luca annyira rám volt kattanva,hogy egy perc szabadidőm se volt.
Délelőtt 10-re kiolvastatta velem az összes könyvet (majdnem)
- próbáltunk kettesbe rajzolgatni...
- majd amikor már úgy gondoltam, hogy eléggé felmelegedett az idő, kimentünk a kertbe terepszemlét tartani és hintázni
Az overállja természetesen az oviba maradt, még szerencse, hogy van itthon vésztartalék meleg-ruha.

A gyönyörű napsütésben jó volt kint a kertben, de nagyon furcsa volt, hogy csak egy gyerkőcre kell figyelnem (mennyivel egyszerűbb)
Zsófi egyébként nem csak nekem hiányzott, hanem Lucának is...
Napjában többször megbeszéltük, hogy ő most éppen mit csinálhat az oviban...

Ma már arra is felkészültem, hogy ugyanazt egyék mind a ketten , reggelinél, ebédnél, uzsonnára, és ez nagyon tetszett is Lucának...
A délutáni alvásnál én is óvodás voltam, a csoporttársa, és egymást átölelve aludtunk el.
Nagyon jó volt, egészen addig, amíg nem jött a postás és ugatott fel engem legédesebb álmomból a kutya...
Így most lett egy kis szabadidőm, amit arra használtam fel, hogy megírjam ezt a pár sort...

Felébredt az én kis csoporttársam, ennyi volt a lazítás...



Hogy ma mit csináltunk, az maradjon még egy kis ideig titok!
Hamarosan arról is beszámolok!
:)