Húsvéti napjaink

Mozgalmas hétvégét hagytunk magunk mögött, ami részemről (a szokásos) főzéssel kezdődött, míg a lányoknak a nyuszik érkezésével...
Elméletben többször útnak-indultunk program szervezés címen, de az időjárásnak köszönhetően maradtunk elméleti síkon...
Nem mintha bánnám az itthon-töltött napokat, sőt...!

Nagyon jó volt grillezni a teraszon, a hűvös idő ellenére, melegedni a grillsütőből kiáramló ínycsiklandozó melegnél...
Közösen készíteni nagylányaimmal a salátát, amit meósként folyamatos ellenőrzés alá vettek...
Zárójelben jegyezném meg, cseppet sem bántam, hogy lopkodnak a készülő salátából, jobb ha szokják a gondolatot, hogy hamarosan köretként CSAK ezt kapnak a tányérjukba...

Süteményeimről nem vagyok híres, és kedvem sem volt hozzá, ezért a glükózszintünk emelését a közeli cukrászdából beszerzett édességekkel pótoltuk, míg a lányok szert tehettek idei első fagylajtjukra (szigorú szülői felügyelet mellett)

Végre volt időnk (és igényünk) a délutáni alvásokra is a nagy nyuszizások mellett.
Szükségét éreztem a feltöltődésnek ami rám-fért két hét betegápolás, húsvétra készülődés után...

Nem maradhatott el a locsolkodás sem amit Gábor már korán reggel elkezdett a saját stílusában...
Volt sírás és nevetés, volt korai "nagytakarítás" felmosás...(nem nekem, hanem engem kellett volna felmosni)
:)
Reggeli után a lányok izgatottan, de mégis félve várták a locsolkodókat, ami nem váratott sokáig, mert unokaöcsém András nyitotta a sort, miközben leginkább telefonközpontos kisasszonynak éreztem magam a folyamatos csörgésétől...
Ezután kilincset egymás kezébe adva érkeztek a locsolkodók, ami nem azt jelentette, hogy húszan jöttek egymás után, hanem kisebb vendégségeket fogadtunk, aminek este 9-kor lett vége.
Vellás barátnőmék voltak a következők, akiket ebédre is magunknál tartottunk...

Rövidke előzménye azért lenne ennek az ebédnek is...
Igyekeztem húsvétra, kímélő ételekkel készülni, ráadásul úgy, hogy ne nagyon kelljen a konyhában időznöm, ezért leginkább előre dolgoztam és készítettem el az ételeket, ahogy "az egy rendes háznál" szokás.

Hétfőn, ahogy túrkászok a hűtőben, megakad a szemem egy csomag gombán...
-jaj, milyen jól esne egy kis rántott gomba, milyen régen készítettem már, kavarogtak a gondolatok a fejemben, amikor Gábor félbeszakított ábrándozásomból és nagy örömök között kérdezte tőlem-
-ugye tejszínes gombát készítesz? -nem csak pakolok a hűtőben - hangzott gyorsan válaszom, mert főzni aztán végképp nem volt kedvem (húsvét hétfőn, délben?),akkor inkább rántott-gombát, gondoltam magamban, de ekkor megláttam a vágyat a szemében...
-a tejszínes gombája iránt- és mit tehettem volna, nekiálltam főzni...
Na, jó azért az egész nem tartott sokáig, ráadásul még be is segített, látva önfeláldozásomat...
Pont elkészültem a gombával és a hozzávaló rizzsel, mire barátnőmék befutottak, természetes volt, hogy együtt ebédelünk...
Az egészet tulajdonképpen azért jegyeztem le, mert barátnőm kisfia híresen rosszul-evő gyerekek közé tartozik, és mikor az anyja meglátta mekkora adagot porcióztam ki Márk számára az ebédből egy kissé meglepődött, már ha felét megenné a gyerek az is nagy szám lenne részéről...
-és láss csodát, mind megette!
:)
Ebéd közben csodálatos bókokat kaptam Márktól, alig győzte dicsérni az ebédet, tudta hogy kell udvarolni egy nőnek...
Gondolom étvágyában a csordaszellem is besegített látva, hogy a lányok versenyre kelnek vele...
Jó társaságban repül az idő, már javában benne voltunk a délutánban mikor menniük kellett, a gyerekek nagy bánatára.
Talán egy órácska jutott egy kis pihenésre, mikor Bálint a szomszéd kisfiú jelentkezett be locsolkodásra...
Kis kéretés után a lányok ismételten beadták derekukat a locsolkodónak, akit alaposan elláttak csokitojással (legalább kevesebb marad nekik amit megesznek, örömködtem magamban)
Este kilenckor zártam be a kaput az utolsó vendégek után.
Nem bántam, hogy túl vagyunk rajta, csak olyan sok készülődés után lehetne még pár nap pihenőnap, amin kiheverjük az ünnepek okozta fáradalmakat.
Jövőre se utazunk, menekülünk el az ünnepek elöl, maradunk itthon őrizve a hagyományokat...