Reggel kényelmesen készülődtünk, na nem az óvodába, hanem színházba a lányokkal.
Izgatottan telt az a pár otthon-töltött óra, míg végre mindenki felöltözve, menetkészen állt és beülhettünk az autóba.
Egy órával hamarabb indultunk itthonról, bőven belekalkulálva a reggeli forgalmat, de ami az M3-on fogadott minket az enyhén szólva is sokkoló volt számomra.
Kezdődött egy rövidke elmebajom, biztos voltam benne, hogy nem érünk oda az előadás kezdetére...
Szerencsére (mint mindig) Gábor most is a helyzet magaslatán állt és gondolkodás nélkül visszafordult az autóval.
Majdnem fél órás kocsikázás után, az M0-on gyakorlatilag ugyanott tartottunk, ahonnan elindultuk...
Tíz óra előtt pár perccel kanyarodtunk rá az utcánkra, hogy folytassuk, vagy megkezdjük ismételten az utunkat az Andrássy út felé...
Mente közben úgy éreztem, hogy cammogunk (na nem Gábor vezetésével volt a gond) hanem az előttünk szerencsétlenkedő sofőrökkel és a folyamatos piros-lámpákkal.
-mondom én, aki egyébként nem vezet!
:)
Az autóban ülve próbáltam visszanyerni nyugodtságomat (nem veszekedtem Gáborral aki a rosszabb útvonalat választotta először, de nem is tudtam szó nélkül hagyni) nem is mertem megnézni a pontos időt, már csak akkor amikor úgy gondoltam, hogy tényleg a közelben vagyunk. Legnagyobb megdöbbenésemre 10 óra 16 perckor szálltunk ki az autóból...
Higgadtan, és mosolygósan búcsúztunk Gábortól, aki senkivel nem cserélte volna fel a fuvaros szerepét...
Áginak, vagy nem is tudom talán Noncsinak kellene megköszönnöm, hogy átadták számunkra a ritkaságszámba menő jegyeket és megnézhettük jóvoltukból a Kippkopp és Tipptopp című előadást.
Nekem is nagyon tetszett, hát még a gyerekeknek!
:)
Élvezték (egy darabig én is) a földön,- párnákon való ücsörgést, fetrengést, ki-ki kedve szerint...
Nem csodálkozom a látottak után azon egy percig sem, hogy jegyeket már nem lehet kapni ezekre az előadásokra.
Nagyon kellemes emlékek maradnak meg, nem csak az előadás miatt, hanem a szervezettségből adódóan is.
Nem volt tolongás, sorban-állás (mert egyébként a cipőket, kabátokat is le kellett adni) gördülékenyen ment minden annak ellenére is, hogy leginkább óvodai csoportok voltak az előadáson és csak elvétve akadt pár "saját"gyerekes szülő...
Az utcára kiérve megbeszéltük a lányokkal, hogy tartunk egy lányos napot (ugyanúgy ahogy az Anna, Peti és Gergőben) tehát elsétálunk a körúton lévő méterárú-boltba, keresünk megfelelő anyagot a kerti bútorhoz és (mint a könyvben) veszünk nekik pörgős szoknyára is valami szépet...
A boltnál csatlakozott hozzánk Gábor is aki egy éttermi ebédet ígért meg a mai napra a lányoknak (pontosabban Luca kívánságának tett eleget)
Mivel egyébként is ebédidő volt szóba se jöhetett zsúfolt étkezde, ezért egy már bevált éttermet választottunk magunknak a nyugodt étkezés reményében.
Rövid vita után, (ami azért folyt, hogy ki üljön az apja mellett) sikerült a lányokat lecsillapítani egy beígért fagylaltozással, amit csak akkor kapnak meg, ha tisztességesen viselkednek és esznek.
Általában nem szoktam engedni a lányok terrorjának, a fagyizás se az ő ötletük volt, hanem az enyém, ami méltó befejezése lenne az eseménydús délelőttjüknek.
Hazafelé az autóban majdnem elaludtak a fáradságtól, de valamelyikük mindig résen volt és megpiszkálta a másikat, nehogy elaludjon és lemaradjon a fagyiról, amit már itthon majszoltak el...
Így telt a a mai napunk miközben elégedetten ezt a dalt dúdolgatjuk.
- szabad péntek,- szabad szombat, szabad szappanozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése