Virágok

Szombaton érezhettük bőrünkön az idei első igazán meleg napsugarakat, ami egyértelművé tette számunkra, hogy szabadtéri programot szervezünk.
Egész héten a föld hetéről írtam, a programokról, amit a lányok az óvodában élhettek át,
-folytatva természetismeretük bővítését esett választásunk a dísznövény kiállításra és vásárra.
Nem szeretném fényezni a lányokat, vagy legalábbis a virágokhoz fűződő kapcsolatukat, növényismeretüket, szeretetüket azt hiszem megállják a helyüket "házi" kertészként (is)
Egész jól megszokták már, hogy én, csak fehér virágokat vásárolok, ha a kertről van szó és gyakran ők hívják fel egy-egy különlegesebb fajtára a figyelmemet...
Pár évvel ezelőtt csak rózsaszín virágokat fogdostak kis kezeikbe, azt szerették volna hazahozni, beültetni a kertbe.
Idén lehetőséget kaptak arra, hogy a teraszon lévő növényeket saját-maguk válogathatják ki, azt vesszük meg amit ők szeretnének.
Az, hogy csak pink színű virágokat hoztunk haza (2 hete) nagyon nem is lepett meg minket, mert ízlésesen lettek kiválogatva a rózsaszín árnyalataiban pompázó növények ...


Ahol vannak virágok, ott vannak kártevők is, amiknek neveit undorodva mondogatják.
Kívülről tudják, hogy a rózsákon -azok az apró kis zöld bogarak- azok a tetvek és a katicák szokták megenni őket, de nálunk nem győzik a "munkát", mert az összes rózsánkat ellepték...
Talán az egyedüli, amitől valóban undorodnak az a csupasz-csiga -ezen nem csodálkozom mert én is, -csipesszel szoktuk összeszedegetni a kertből-
(BRrrrrrrr!)

Van egy permetezős emberünk, aki minden évben (a rózsák miatt többször is kell) lepermetezi a virágokat és a fákat a kertben.
Tőle tudtuk meg, hogy a fűzfáink a kabócák miatt kezdenek el "könnyezni" csöpögni tavasszal, egészen addig amíg ki nem kelnek a lárváik.
Voltak akik azt mondták (a nagy okosok) hogy ez így természetes, nekem (panelban cseperedettnek) nagyon nem tetszett a habos csepegés (tényleg gusztustalan) ezért kerestem kutattam és évek kitartó munkája után találtam rá a megfelelő szakemberre...

Napok óta vártuk Krisztiánt, de az esős, szeles időjárás nem tette lehetővé csak a szombati permetezést, ami miatt a dísznövényvásárra csak ebéd után tudtunk elindulni
(a lányok alvás nélkül)

Magamon csodálkoztam a legjobban, hogy képes vagyok olyan helyre menni, ahol tudom, hogy semmit nem fogok vásárolni, mert minden növény a helyén van, legalábbis úgy gondolom, hogy most nincs szükségem újabbakra, se a kertbe, se a házba,
- de azért nézni olyan jó!
Gábor a biztonság kedvéért kiürítette a csomagtartót, hogy legyen hely, tudjunk hová pakolni, mert ismer már jól és tudja, hogy valamivel sikerül mindig elcsábulnom, ha virágról (bármilyen növényről) van szó.

Láttunk sok gyönyörűséget, egyszer-kétszer meginogtam, de cipelni semmi kedvem nem volt az egyébként igencsak borsos árban lévő növényeket, és egyébként se tudtam volna (már) hová tenni őket...

-Túlestek idei első vattacukrozásukon a lányok, ami után nyakig ragacsosan kerestük fel velük a mellékhelyiséget, hogy ne lepjenek el a méhek minket...
-kóstoltunk csapolt szörpöt (ami egyébként nagyon finom volt)
-színek alapján válogatott Zsanna-manna, mennyei finomságot
-és gazdagabb lettem egy krémmel

Gyakorlatilag a dísznövény kiállítás és vásár egy búcsúhoz volt hasonlítható, ahol ehet-ihat és természetesen pénzt költhet az ember...
Számomra egy kicsit csalódás volt, többet vártam az egésztől, főleg úgy, hogy még a belépő jegyért is fizetni kellett, sovány vigasz, hogy a lányokért nem.

Ha valaha virágvásárlásra adoma fejem, megmaradok ezután is a régi, jól-bevált, megszokott lelőhelyeimen...