Ma már úgy tűnik semmi nem tántoríthat el az utazás lehetőségétől, még az a két bárányhimlős csoporttárs se az oviból, akik lehet, hogy minket is megfertőztek és a lányokban egy időztet bomba ketyeg.
Bevallom mióta felmerült a fertőzés veszélye, naponta többször ellenőrzöm a lányok testét, keresve kutatva az árulkodó pöttyök után, de szerencsére ezidáig semmit nem találtam.
Minél jobban közeledett az utolsó (indulás előtti) nap annál aggodalmasabb lettem, mert évek óta jól működik nálunk a reprodukált betegség, amit jeles ünnepnapokra, és utazásokra tartogatnak a lányok.
Már egy hete Lucával vagyok itthon ezért ő lett az én jobb-kezem, aki nagy szakértelemmel segített a főzéseknél és a különböző háztartási munkákban, bár a vasalásról lebeszélnem nehezebb feladat volt, mint szórakoztatóvá tenni számára a hétköznapokat...
Végre elérkezett ez a nap is, amikor ráhangolódtunk az előttünk álló utazásra, készülődésre.
Már a reggel is teljesen másképp, zökkenőmentesen kezdődött, mintha a lányok is éreznék azt a bizsergető érzést, amit egy-egy utazás előtti (utolsó) napon készülünk a nagy útra, izgalommal,és tele várakozással élünk meg.
Elkészült a listám is amit utazások előtt szoktam készíteni magamnak, összegyűjtve, felsorolva, fontos, nélkülözhetetlen dolgokat, amikhez még egy fél patika is társul, biztos, ami biztos alapon...
Rendszerint a csomagolás végeztével, Gábor kiakad az általam felhalmozottak láttán, de szerencsére nem súlyhatár alapján kell szelektálnom a hajszárító, olvasnivaló könyvek, játékok, és egyéb mellékesen használaton kívül maradó tárgyak között, de jó (biztonságot ad) ha velünk vannak.
Luca lelkesen segédkezett akkor is amikor a szekrényük előtt tanácstalanul álltam, és próbáltam fejbe (mielőtt kipakoltam volna a fél szekrényt) összeválogatni az egymáshoz illő ruhadarabokat, mire drága kislányom sorba kezdte előszedegetni az "ünneplő" ruhákat, fodros kis-szoknyákat, ami nélkül szóba se jöhet egy hosszabb erdélyi túra az én (majdnem) 5 évesem szerint.
Ma még kompromisszumokra is hajlandó voltam, így kerülhetett be a bőröndbe, tervezettnél is több szoknya, a nadrágok mellé...
Azért kíváncsi vagyok arra is, hogy a kora esti fekvés (a lányoknak) is ilyen gördülékenyen fog menni?
Hu ha csajok es anya mar csomagoltok es keszultok a nagy utra de izgalmas.De jo hogy ujra talakoztok Edithekkel,Boro es Krisztaval.Irigykedunk.
VálaszTörlésRemelem nagyon jol fogjatok erezni magatokat es nagyon jo idot fogtok ki,na es drukolok hogy a csajok nehogy elkapjak a himlot az ut alatt.
Nagyon szerencses utat kivanunk es legyetek jok,erezetek jol magatokat.Varunk vissza nagyon is
Ne félj, nem lesz semmi baj, betegség! Jól fogjátok érezni magatokat, sok élménnyel lesztek ismét gazdagabbak, és ha itthon vagytok újra, akkor elmeséled, mit láttatok, hol jártatok, és hova érdemes elmennie a kedves (vagy éppen nem mindig kedves) olvasónak. :) Rendben?
VálaszTörlésÉrezzétek nagyon jól magatokat, vigyázzatok az úton és várlak vissza a beszámolóddal! :)
Puszi.
Vivien
Lányok, köszönöm a kedves szavakat!
VálaszTörlésKépes tudósítás élőben Erdélyből, biztosan lesz!
:)
puszillak benneteket,
Móni
Jó utat Móni! Gábor vezessen óvatosan. Furcsa, hogy nem tartunk most veletek, de hát ez az iskola miatt fel sem merülhetett bennünk.
VálaszTörlésVárjuk kíváncsian a képes, írásos beszámolót. Csókoltatjuk Juditkát, Lajost, a szomszédokat és egész Erdélyt!
Ölel,
Ági meg a többiek
Ági!
VálaszTörlésNekünk is furcsa lesz nélkületek! A lányok fájó szívvel vették tudomásul, hogy nem tartotok velünk, de lélekben biztosan sokat gondolunk rátok, elevenítjük fel a közösen töltött erdélyi napokat!
Tehát, ha gyakran csuklotok, akkor tudd ki az aki(k) emleget(nek) benneteket!
Az úttól kicsit tartok, de bízok benne, hogy szerencsésen megérkezünk!
puszilunk benneteket,
Móni
Jó utat és érezzétek jól magatokat!
VálaszTörlésKicsit (nagyon) irigykedem...
De jó volt olvasni soraid!Mert a mondatok között érezhető az izgalom,a felfokozódott utazás előtti vágy:))De jó,de jó!
VálaszTörlésDrukkolok,hogy a lányok betegség mentesek legyenek.És azt is remélem,hogy fölöslegesen cipelitek magatokkal a fél gyógyszertárat.Ahogy én is teszem mindig!:))
Jó utat,vigyázzatok magatokra!
Várom az Élőben Erdélyből című jelentést:))Képekkel
És ha nem veszed tolakodásnak akkor várunk titeket is sok szeretettel!!
Puszillak,
Timi