Minden jó,ha jó a vége!

Megszűnt bizonytalanságom!


Ma volt a doktornénink (végre) és megállapította a diagnózist, mely szerint a lányok nem bárányhimlősök!!!
(hip hip hurrá!!!)

Csak csípésekről van szó, melyek eredete ismeretlen, és az én kedves Luca-lányom addig vakargatta, míg sikerült felülfertőznie önmagát!
Valahol tudat alatt mindig is abban bíztam, hogy csípésről lehet szó, de mikor bárányhimlőről láttam képeket a neten legtöbbször meginogtam, és teljesen összezavarodtam...
A végén már mindenhol pöttyöket láttam és magunkon felnőtteken is gyanús kiütéseket diagnosztizáltam!
Még jó, hogy nem ebből kell megélnem, na nem dr Bubó bőrébe bújtam, hanem Mekk Elekébe.

Túl vagyok az önvádakon és az ébren töltött és önmarcangolással töltött éjszakákon.

Nem tartom magam rossz anyának, épp eleget (duplán) aggódom értük, de nem tartozom abba a kategóriába, aki minden tüsszentésnél rohan a gyerekkel az ügyeletre.
(éppen ezért hosszas mérlegelés után jutottunk arra az álláspontra, hogy beoltatjuk bárányhimlő ellen a lányokat, ezért elméletileg volt védettségük, ami mellékesen semmit sem jelent)
Vannak dolgok, amihez igen is lazán áll(o)unk hozzá, mert ismerjük a gyerekeinket, tudjuk, kit milyen hozzáállással kell, lehet "kezelni".
Tudjuk, hogy Lucával, mi vagyunk a családból azok akiket megennének a szúnyogok, ha nem lennénk mindenféle riasztóval bekenve, fújva, szórva, míg a család másik két tagja, vígan éli szagmentes életét...
Már nyár elején több tucat, különböző riasztószerrel felszerelkezve indultunk neki az idei szezonnak.
Mikor hiánycikként szerepelt a boltok polcain,(és esetleg ti nem kaptatok) nekem akkor is volt táskámban, a kocsiba (belökve), különböző sporttáskák mélyén, mindenhol akadt egy-egy használatba vett flakonnal, és voltak vésztartalékként félretettek is a szűkösebb napokra...

A lányok szobájába felszerelt baldachin is megelőzés céljából lett beszerezve, az, hogy pont rózsaszín, a véletlen műve!
Lucának egyébként is érzékeny a bőre, jól tudtam, hogy egy-egy aprócska csípést képes húsig vakarni...
Ez a mostani is így kezdődött, bár arról fogalmam nincs, hogy mi csíphette ennyire össze-vissza.
Kínomban már az is megfordult a fejemben, (a pókok után) hogy esetleg egy bolha garázdálkodik a házban, vagy valamelyik macskában, de ezt a gondolatot hamar el is vetettem, mert semmi erre utaló nyomot nem találtam...
Házi praktikákat vetettem be a szétvakart sebekre, amik gyógyulni látszottak egészen addig amíg az óvodában felmerült a bárányhimlő lehetősége, amit az óvónők állapítottak meg!
És innen kezdődött az az ördögi kör amibe belekerültünk, ami annyi félelemmel, aggodalommal, bizonytalansággal mérgezte napjainkat.
Most fellélegeztem, hogy napokon belül láthatom a gyógyulást és holnaptól bátran kimerészkedhetünk az utcára ismételten az emberek közé, amire leginkább a lányoknak van nagy szükségük.
Jómagam pedig jövőhéten boldogan vetem a készülődés, csomagolás fárasztó, de örömteli napjaiba, hiszen egy nagyobb utazás vár ránk Erélybe.

és, hogy mi van a csőtöréssel?


Tegnap végre megszüntették a csőtörést, ami a konyhám falát áztat(hat)ta cirka fél éve...
Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy nem a gyerekszoba felől kezdték el a bontást, hanem az időközben felfedezett mosogató mögötti résznél...
Fúrtak, faragtak, vésték a falat míg megtalálták a hiba forrását, ami a konyhaszekrény mögött található, tehát, nagyobb helyreállító munkát nem igényel a romok eltakarítása...
Ahhoz képest, hogy egy-esetleges parketta bontás is szerepelt a falak mellett, ez igazán semmiségnek tűnik.
Gyerekszoba ügyben várakozó állásponton vagyunk, addig amíg a falak teljesen ki nem száradnak, itt csak ezeket kell majd helyrehozni...
Addig-pedig, ráérek gondolkozni azon, hogy melyik módját választom a festésnek.
Jelenlegi álláspontom szerint csak az alsó falfelületet szeretném átfesteni, max megspékelem valami apró motívummal, mintával.
Az sincs kizárva, hogy mire elérkezik a falfestés ideje, ihletet kapok (amit most egyenlőre kétlek) és átfestem az egész gyerekszobát, ha már a bútoraik is felújultak, azaz jelenleg, felújítás alatt vannak...
Tehát a csőtörést (is)könnyebben megúsztuk mint gondoltuk volna...

Most nagyon boldog vagyok!
:)))

Köszönöm nektek a kedves szavakat, amivel biztattatok, tartottátok bennem a lelket!


Minden jó, ha jó a vége, még az ég is egyszer csak kiderül...

Ez az "optimista" nótasor jutott most az eszembe, amit ezentúl szemelőtt fogok tartani a nehezebb napokra!