Budakeszi Vadaspark

Lassan, akár hagyományt is csinálhatnánk abból, hogy újév első napjaiban állatokkal kapcsolatos programot csinálunk.
Most, Budakeszin található vadaspark meglátogatását tűztük ki úti célunknak.
( tavaly a medvefarm volt)
Szépen lassan készülődtünk, hiszen egész nap ráérünk...
Jól esik ez a "semmittevés"
Így jutott idő kényelmesen reggelizni.
Végre nem sürgetek senkit, hogy siessen, mert el fogunk késni, és nem cseszegetem őket, mert véletlenül leették a ruhájukat, és még fésülködni is kell...

Miközben elmaradhatatlan kávénkat iszogattuk, a nap is szépen kisütött, megerősítve minket döntésünkben, hogy szabadtéri programot szervezzünk.
Viszonylag hamar megérkeztünk Budakeszire, ahol autónkból kiszállva szembetaláltuk magunkat egy nem is akármilyen szélviharral.
( ha tudom, hogy ilyen idő van, biztos, hogy nem ide jövünk, hiszen mikor elindultunk otthonról, szépen sütött a nap és nem fújt a szél se)
A viharos szél teljesen elvette a kedvemet attól, hogy akár egy lépést is tegyek ebben az ítéletidőben, a lányokat viszont lehetetlenség volt visszafordulásra késztetni.
A parkoló egyébként tele volt, én pedig attól tartottam, hogy nem is lesz senki ennyire elvetemült, hogy pont ma (és ilyen időben) ide jöjjön...
-Úgy látszik tévedtem...
Sétánk a vártnál rövidebbre sikeredett, de még így is hosszasan időztünk a pici tanyán ahol etették simogatták az állatokat a lányok.
Volt pár alma a táskámban, ami most nehezékként is megállta a helyét ebben a szélviharban.
Terheimtől szabadítottak meg a lányok, mikor az almákkal kezdték etetni az állatokat.
Az egyik szamár türelmetlenségében megragadta Luca kabátját és próbálta rángatni szegénykémet.
Még szerencse, hogy Lucán nem látszott semmilyen ijedtség, rajtam viszont annál inkább...

Miután kellőképpen átfagytunk, melegedés és némi betevő falatot remélve betértünk a közeli étterembe, ami utólag is nagyon jó döntésnek tűnt.
Udvarias, gyors kiszolgálásban és finom ételekben volt részünk, ami némileg feledtette velünk
a vadasparki rövidke sétát.
Megígértük a csajoknak, hogy ide hamarosan visszatérünk, igaz akkor már egy hosszabb sétára, némi ajándékcsemegével tarsolyunkban az állatoknak.
Most, csak azt a három almát oszthattuk szét, ami a táskám alján lapult, mert nem ették meg az autóban a lányok...
Az autóban hamar elaludtak a gyerekek,ami nem csoda, hiszen a finom ebéd és a jó levegő megtette hatását.

Remélem nemsokára beszámolhatok egy igazi hosszú vadasparki sétáról.
Előtte alaposan tanulmányozni fogom az összes meteorológiai előrejelzést, biztos, ami biztos alapon!