Gyönyörűen esett a hó egész nap!
Gáborral megbeszéltük, hogy az óvodába a lányokért szánkóval megyünk.
Nagy volt örömük, mikor közöltük velük, hogy szán(kó)húzók lettünk.
Hazafelé Gábornak kétszer is sikerült felborítania Lucát a szánkóval..."véletlenül"
Rendeztünk egy fogathajtó versenyt is, a lányok legnagyobb örömére,
(még jó hogy korbács nem volt a kezükbe) igaz nem hegynek menet.
Hazaérve első utunk a kertbe vezetett, hóangyalkát és hóembert készíteni.
Hóembert most sem sikerült építenünk, ami nem a mi hibánk volt...
Legnagyobb bánatunkban, most sem tapadt eléggé a hó...
Némi hórugdosás, hógolyózás után egy óra elteltével jöttünk csak be a házba, amikor kint is már jócskán besötétedett.
Elfoglaltságot keresve a lányoknak, gyorsan szétnéztem( a kreatív "dugi" helyemen)
Találtam is színes papírt, amire, ha már építeni nem tudtak, rajzolhattak egy hóembert...
következett a gyurmázás...
-eredetileg jegesmedvét szerettem volna gyurmáztatni velük, ha már adott a fehér szín...
Időm se volt rá, hogy különböző utasításokkal lássam el a lányokat, saját fantáziájuk által keltek életre a gyurmafigurák...
Különlegességük a szemük volt, amik eléggé viccesek voltak...
(kreatív-boltokban kapható kis szemecskék)
Nem tudom mi ütött a lányokba, de miután elfogytak az apró szemecskék elpakoltak és hozták a gyöngyfűző dobozukat.
Gyöngyfűzéssel elég sokáig eljátszottak
( ez egy képességfejlesztő játék, amibe a megadott méretű, színű, formákat kell felfűzni egy hurkapálcikaszerűségre)
Annyira belemerültek a játékba, hogy nem tudtam lebeszélni őket a másik fűzőjátékról.
Hagytam had kezdjenek bele (a békesség kedvéért) de előre figyelmeztettem őket, hogy nem fogják tudni befejezni.( ilyenkor már fürödni szoktak)
Nem is volt belőle vita.
Óvatosan, biztonságos helyre tettük a már készülő sablonokat, hogy másnap legyen mit befejezniük.(legalább nem kell majd azon agyalnom mivel kössem le őket)
Elvégre holnap is jó lenne valami nemcsak szépet, de kézügyességüket fejlesztő játékot készíteni.
Örülök, hogy nem a tv előtt ülnek és azt bámulják egész nap.
Nagyon ügyesek a lányok, szinte minden kreatív tevékenységben, csak rajzolniuk ne kelljen.
Ez nekem picit rossz, de nem szeretném rájuk erőltetni azt, amit én olyan nagy kedvvel, lelkesedéssel csinálok.
Talán egyszer majd ők is ráéreznek a rajzolás örömére, de addig is marad nekik a többi kreatív szórakozás, amit a "drágajó" édesanyjuk talál ki számukra nap, mint nap...
És végre kiderítettük, hogy mit takar a cukros süti amit a lányok hétfőn kaptak ebédjük mellé...
Mézes-puszedlit!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése