Pár nap nyugalom

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy elutaztam valahová pihenni, feltöltődni, vagy ha úgy tetszik regenerálódni...

Enikő barátnőm töltött nálunk pár napot, amitől teljesen feltöltődtem, de nem csak én, hanem a családom minden tagja.

Élvezték a lányok, hogy Enikő engedelmesen tűrte mikor a hajába több tucat csatot, hajgumit és egyéb fejdíszeket tettek.
Én csak ritkán adom meg magam a sorsomnak(lányoknak) mert tudom, hogy a fele hajam kihúzzák, nagy buzgalmukban, főleg, hogy már tudnak maguktól gumizni...
(Zsófi a hajgumizást, teljes erőbedobással teszi)

A nálunk töltött pár nap alatt, Enikő is résztvevője lett kézműves táborunknak...
A lányokkal közösen festett, gyurmázott, csillámozott, kipróbálhatott különböző technikákat...
Nem mindent sikerült fotóznom, utólag majd pótlom a képeket.

Hosszú évek óta már rendszeresek a csajos esték, amikor Enikő nálunk van...
Gábor ilyenkor tapintatosan félrevonul (számítógéphez) de fél füllel minket hallgat és néha közbeszól.
Szeretem ezeket a hajnalig tartó beszélgetéseket, nagy evéseket, amik rendszerint hajnalig tartanak, és előbb-utóbb, Gábor is csatlakozik hozzánk...

alvás:
Vicces volt, hogy minden este más-más felállásba aludtunk a lányok jóvoltából...
Már az első este parázs vita alakult ki a lányok között,
mikor megtudták, hogy Enikő nálunk alszik...
Mind a két lány készségesen felajánlotta saját ágyát, hogy aludjon mellette...
A lehető legjobb döntés az adott helyzetben az volt, hogy aludjanak ők is a vendégszobába Enikővel (így kényelmesen elférnek)
egyéb variáció:
-apa a lányokkal a vendégszobába, mi pedig barátnémmal a lányok ágyába...
A délutáni szieszták is hasonló körforgással történtek.
Mi is rendszeresen aludtunk, pihentünk a lányokkal, hogy bírjuk a késői fekvést, ennek köszönhetően végre elkezdtem egy könyvet olvasni.
Nagyon jó volt!
Nem csak az olvasás, hanem a pihenés is. (mert még küzdöttem a vírussal)


Mint mindennek, egyszer ennek a jólétnek is egyszer vége-szakadt.
Enikőt, hazavitte Gábor (mert pont arra volt dolga)

Barátosném, látva lányaink rajongását a könyvek iránt, hazaérve gyorsan összepakolt jóóópárat és futárunkkal (Gábor) elküldte.
A lányok alig bírták kivárni apjuk megérkezését...
Lucám türelmetlenségében még azt is megjegyezte, hogy

-nem hiszem el, hogy Enikő ilyen messze lakik!

:)
(Miskolc)

Túl voltak már a fürdésen is mikor megérkezett apjuk a könyvekkel, amire egyből rávetették magukat a lányok...

...még este 10-kor is azokat nézegettük, olvasgattuk.

Köszönjük a sok csodálatos könyvet!