Befejeztük az utolsó simításokat is délelőtt a tegnap készített szíveken...
Kilyukasztgattam és a lányok (felvarrták) felfűzögették piros cérnára.
Jó móka volt, már csak azért is mert nekem kellett kötözgetnem a szíveket, hogy ne csússzanak egybe...
és a lányok villámgyorsan haladtak a munkájukkal...
(hála, néha kicsúszott a tűből a cérna, így utol tudtam érni magam, azaz őket)
Felkerültek a dekorációk az étkezőbe,(az üvegmatricások is)
amit egyöntetűen megállapítottak a lányok, hogy szemetgyönyörködtető!
Hát-még a tudat, hogy az ő kezük munkáját dicsérik...
Ha nem leszek elég lusta, akkor lehet, hogy fennhagyom anyák napjáig (is)!
Két legyet egy csapásra...
Még jó hogy délelőtt megcsináltuk, délutánra teljesen használhatatlan lettem.
Alig látok, már ki a fejemből, folyamatosan fújom az orrom...
Már azon gondolkozom, hogy felkötözök egy WC papír gurigát a nyakamba, hogy mindig legyen kéznél amibe az orrunkat (mert a gyerekekét is kell) fújhatjuk.
Szinte látom magam...
mint egy bernáthegyi azzal a bizonyos hordócskával a nyakába, nálam ezt egy tekercs WC papír helyettesítené...
:)
És nem is vagyok akkora! ( mint a fent említett jószág)
Ui:
Ma is apuka főzött (levezetésképpen mikor hazajött)
Vacsora után a lányok agyondicsérték a főztjét.
Én nem, mert nem éreztem az ízeket, de biztos hogy jó volt (mert én mondtam, hogy csinálja, miből mennyit tegyen bele)
:)
Az esti lefekvés előtt megígértették apjukkal, hogy ezentúl mindennap ő főzzön!
Jaj, milyen szép is lenne...!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése