Pontosan 6 hétig, azaz 44 napig élvezhettem lányaim társaságát, ami a mai nappal megszűnt.
Kényszerpihenőnek indult, a tomboló influenzajárvány miatt.
Akkor még úgy gondoltam, hogy csak egy hetet tudtunk "lopni" egymásnak...
Ez is mára már múltidő...
Egyik szemem sír a másik pedig nevet...
Szomorú vagyok, mert megint egy időre "elveszítettem" őket.
( legközelebb nyáron fogunk tudni ennyi időt együtt tölteni,
a köztes hétvégéket rövid időnek tartom)
Örülök viszont, hogy a rengeteg elmaradt munkámat ha nem is egyszerre, de szépen lassan pótolni tudom.
Több idő jut magamra...
Ez, ha nem is újévi fogadalom, de megígértem saját magamnak, hogy nem "hanyagolom" el magam.
A kezemre különösen nagy hangsúlyt fektetek.
Talán beállok én is a műkörmösök táborába.
(ezen még gondolkozok egy kicsit)
Ja, és próbálom felvenni a versenyt a ráncokkal is!
( az esélytelenek nyugalmával)
Megpróbálom a szaunát is gyakrabban meglátogatni
( nem csak nézegetni, hanem időzni is benne egy kicsit esetleg egy jó könyvvel)
Egy kicsit már most aggaszt a 40.
Túl sok, túl kerek szám!
-Nem szeretem!
-Majd fogom!-mondogatják mások...(sovány vigasz)
:(
Elkalandoztak a gondolataim...
Első napomon tudtam, hogy a mosással fogok indítani.
-tavaly mostam utoljára (milyen jól hangzik)
-főznöm is kellene... valami húsmentes kaját
(spenót lesz, mert jelenleg húsra gondolni se szeretnék)
- a ruhásszekrényekben is nagy káosz alakult ki...
-össze kéne "pakolnom" a házban is...
( minek, hiszen csak addig tart amíg nincsenek itthon a lányok)
...és mire ezekkel végzek, már hozhatjuk is őket haza az oviból.
Mennyi időt is tölthettem magammal...- na, majd holnap!
Holnap biztosan több időm lesz!
Túl az első ovis napon!
Reggel az óvónénik viccesen kérdezték a rég nem látott szülőktől (ezek mi lennénk)
hogy, nem szeretnénk beszoktatni a lányokat, mielőtt itt hagynánk őket???
:)
Milyen viccesek, így első nap!(ha, ha)
Ezt vegyem célzásnak a hosszú hiányzás miatt?
Délután a szokásos érdeklődés a lányoktól...
-kivel játszottatok?
-voltatok kint az udvaron?
-voltak!
(megtudhattam azt is hogy az én jószívű (nemnormális) Lucám, az egyik ovistársának
(akinek nem volt kesztyűje) odaadta a saját kesztyűjét...
és elmesélte azt is hogy sírt, mert fázott a keze...
Hol voltak az óvónők ilyenkor???
Ezek után nem csodálkoznék, ha betegség miatt, holnap már nem is menne oviba...
(picit pipa voltam szegény Lucára is a jó szíve miatt, de mi mondogatjuk állandóan, hogy nem szabad irigynek lenniük, hát most nem is volt, az biztos!)
(jobb lenne ha önzőségre tanítanánk???)
- mi volt az ebéd,-uzsonna?
mikor ehez a részhez értünk büszkén mondtá,k hogy lencsefőzelék volt és mind megették
(az utóbbit kérdeznem se kellett)
Arra, azért nagyon büszke vagyok, hogy tudják az ételek nevét és nem most, hanem egészen kis koruk óta.
Fejtörést ma azzal okoztak, hogy volt az oviban cukros süti!
???
Az milyen lehet?
Én, rögtön briósra gondoltam, de mivel ebédre kapták, így rögtön elvetettem ezt a lehetőséget.
Holnap, utána járunk a dolognak, mert nem hagy nyugodni. )tudatlanságunk)
Rövidke volt a lányokkal töltött pár óra(a megszokotthoz képest) amit próbáltunk vidámmá tenni számukra.
Így lett apukának új frizurája is!
Pepit kapott Zsófitól!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése