Elmondom hát mindenkinek!

Vasárnap van.
Ahelyett, hogy pihenéssel töltenénk, lázas készülődésben kezdtük a napot.
(milyen jó volt a tegnapi ráérősség...-hol van az már?)
Kapkodásunk oka egyszerű, orvoshoz visszük a lányokat.
???
Miért pont vasárnap?
Mert ma is rendel a doktornénink, és így a legegyszerűbb.
Nem betegek a lányok, hála nincsen semmi bajuk és ezt szeretnénk is megelőzni ezért megkapják az influenza elleni oltásukat, amivel már egyébként is csúszásba vagyunk.
Izgultam a mai nap miatt, hogy ne pont mára jöjjön ki rajtuk valami fránya betegség, ami keresztbe húzza számításunkat, mert utána az óvoda kezdés miatt, ki tudja mikor tudunk megint sort keríteni rá...
Szegény kislányok... még élénken él bennük az előző oltás emléke, máris készülhetnek a következőre...
Számtalanszor ismételtük magunkat, miszerint az ügyes nagylányok nem sírnak az oltás miatt.

Most kivételesen Zsófi is megígérte, hogy sírás és hiszti nélkül fogja tűrni a szurit.
Lucánál ez nem volt kérdés, ő ilyen helyzetekben mindig bátrabban viselkedik, mint ezt a múltkori oltásnál be is bizonyította.

Szerencsére nem kellett sokat várakoznunk az orvosi rendelőben,
(megérte az a kis reggeli kapkodás)
így nem stresszelték magukat feleslegesen a lányok.
Figyelmük elterelésére mesét olvastam nekik. ( könyvet mindenhová viszünk magunkkal)

Nagyon büszke vagyok lányaimra, akik kiérdemelték a nagy jelzőt.
A nagylányok,- Zsófi és Luca egy pisszenés nélkül tűrték, hogy a doktornéni beoltsa őket.

Tényleg nagy dolognak tartom, hogy tudatosan ennyire tudják kontrollálni magukat...
-hiszen még gyerekek!!!

Az se számított volna, ha végigüvöltik az egészet.
De nem!!!
Ők megértették, hogy fontos megkapniuk ezt a szurit, ami nem más mint egy nagyobbacska szúnyogcsípés és nem is olyan borzasztó dolog.

Folyamatosan azt kérdezgették, hogy kinek fogom elmesélni bátorságukat?

-Mindenkinek! -hangzott a szülői büszkeségünk egyszerre Gáborral.





Utunkat (majdnem) hazafelé vettük, helyette inkább ebédelni mentünk Fót-ra a Fáy présházba.
Nagyon egyszerű az oka, hogy miért nem otthon ebédeltünk-
mert
-nem volt mit!

Ilyen se volt még, hogy ennyire betartsam azt a népszokást, hogy újév első napján nem szabad semmit csinálni... de hogy más, és harmadnapján se?
Napok óta nem főztem, nem kellett a tűzhely mellett állnom, ezért nagyon hálás vagyok családomnak.
Fogok még elég időt a főzéssel tölteni ebben az évben (is)
(hétfőn kezdődik majd a "robot")

A nap további részében pihentünk, kipihentük az elmúlt év fáradalmait, felkészülve a számunkra holnap kezdődő évre.